9.2 C
Budapest

„Akármit is hozzon a jövő, én soha nem adom fel!” – interjú Budaházy Györggyel

Hazafi, édesapa, családfő, a hatalom által korábban bebörtönzött politikai fogoly, sokak méltó példaképe – Budaházy György őszintén a betyarsereg.hu-n.

 

Sokan talán nem tudják, de neked is szereped volt a Betyársereg életre hívásában. Hogyan működtél közre a hazafias szervezet megalakulásában?

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy közreműködtem. A szerepemet inkább abban látom, hogy én kezdtem meghonosítani a hazafiak közt a betyáros gondolkodást, sőt, viseletet, meg magát a „hazafi” kifejezést a „nemzeti radikális” helyett. Sikerült ezzel jó értelemben véve megfertőznöm Toroczkai Lacit is, én úgy tudom tőle származott a betyár sereg ötlete.

A Betyársereg eltökélt célja, mint ahogy azt már Tyirityán Zsolt is többször kifejtette, hogy a fajnemesítés eszközével visszatereljük népünket abba a mederbe, amelyből a szocializmus évtizedei alatt kirántottak bennünket. Te, mint sokat megélt harcos, hogyan látod ezt a küzdelmet? Sikerülhet visszatérnünk a gyökereinkhez?

Egy betyárseregnek a betyárkodás a célja megítélésem szerint. Fajtánk megőrzésének feladata túlmutat ezen. Különben is ahhoz, hogy fajnemesítésről beszéljünk, előbb egyáltalán a fajfenntartás szintjére kell eljutni. Ehhez pedig mindenekelőtt szükséges a családközpontú gondolkodás kialakítása és megélése. Ebben jeleskedjen elsősorban mindenki, aki nemzetmentő akar lenni. Fajnemesítésről beszélni nekem azért túlzásnak tűnik, én megmaradnék a fajvédelem szintjén. A magyar nemzet genetikai állományával alapvetően nincs baj, mondhatnánk elég szerencsés adottságokkal rendelkezik, bizonyítják ezt a sokszor emlegetett tudományos vagy sport sikereink. Elég lenne, ha elsősorban ennek megőrzésére összpontosítanánk és a magyar fiúk és lányok egymás között keresnék a párkapcsolatra alkalmas társakat. Ilyen szempontból a szocializmus zárt társadalma még sokkal inkább védte a fajt (ha nem is ezzel a céllal volt zárt), az igazi veszélyt ilyen szempontból sokkal inkább a ma erőltetett nyílt társadalmi modell jelenti. Tehát én elsősorban a nyílt társadalom elvetését tartanám fontosnak. A természet is csak zárt közösségi formákat ismer, ott bekerülni egy közösségbe mindig csak próbatétel útján lehetséges, nyílván nem véletlenül alakult ez ki így. Egyébként sajátos közösségi (nemzeti) kultúra, hagyomány „gyökerek”, amikhez „vissza lehet térni” is csak zárt közösségekben tudnak kialakulni/fennmaradni.

Ha már gyökerek. Mesélj egy kicsit a családod múltjáról. Úgy tudom a nemzeti küzdelem már régóta a Budaházy név sajátja.

A Budaházyak egy 1200-as években élt Buda nevű őstől származnak dokumentáltan, az ő származásával kapcsolatban már csak családi legendák maradtak fenn, írott források nem. Ezen legendák szerint, Attila Buda nevű bátyjának leányától származott. Nem tudom, hogy ez tényleg így volt-e, de mindenesetre nem egy bevándorolt német lovag volt. Felmenőim mindig a hazafias oldalon küzdöttek a történelemben. Már maga Buda is a tatárjárás után kiépült védelmi várrendszer ungi váránál katonáskodott az iratok szerint. De a mohácsi vésztől kezdve, a végvári időkön át, a szabadságharcainkig mindenhol ott találjuk a Budaházyakat a csatamezőkön.

Az úgymond „modern” kori nemzeti oldal hajnalán elsőként talán az úgynevezett „hídfoglalás” idején ismert meg a közvélemény. Milyen út vezetett addig, hogy egy civil megmozdulás vezéralakjává nőtted ki magad?

Én az Erzsébet hídi blokád után jutottam el oda, hogy végképp leszámoltam a pártokráciával. Pont azért, ahogy a – lényegében a pártok érdekében folytatott – újraszámlálási küzdelmünkre a pártokrácia reagált. Innentől kezdett kifejlődni egy pártoktól független hazafias mozgalom, amely 2006-7-8-ra megizmosodott és képes volt befolyást gyakorolni a belpolitikai életre. Mivel én egy nem pártokra alapozott közjogi rendszerben kezdtem el gondolkodni és ezt hirdettem is, továbbá a puszta pofázás helyett, elkezdtem kiállni a dolgokért, adódott, hogy a pártfüggetlen hazafias mozgalom egyik vezéralakja lettem. Elszomorító számomra, ami ma van, mintha a ’90-esek évekbe estünk volna vissza, a Jobbik alig mutat túl az akkori MIÉP-es színvonalon, a civil hazafias mozgalom pedig csak vergődik. Ebben több embernek is felelőssége van, de nem akarok most személyeskedni. Nem lenne baj ez, ha mondjuk a dolog így hatékony lenne, de láthatóan nem az.

Sok fiatal példaképének tarthat, de tudjuk azt, hogy a szellem és a test egysége adja meg a kiegyensúlyozott létet egy férfi életében. Miként képezted/képzed magad fizikailag? Gondolok itt a napi edzésekre, éppúgy, mint a folyamatos szellemi frissítőkre.

Szent Korona Rádiós műsorom elején mindig el szoktam ismételni a hazafiak 12 parancsolatát. Ha csak ezt elkezdené betartani mindenki, látványosan megváltoznának a dolgok. Abban is benne van, hogy „fordíts időt testi egészséged és erőd fenntartására”, illetve hogy „művelődj nemzeti kultúrádban, olvass, legyél tájékozott, fejleszd problémamegoldó készségedet”. Először is szeretni kell a fizikai munkát is, már annak rendszeres végzése testmozgást jelent. Másodszor is meg heti két-három alkalmat mindenki ki kell tudjon szorítani egy kis sportolásra. Ha csak ennyit betartunk és nem tömjük magunkat a mérgekkel, hanem keressük az egészséges élelmiszereket és nem hódolunk káros szenvedélyeknek, már bízhatunk benne, hogy elfogadható állapotban tudjuk tartani magunkat. Szellemünket pedig tartsuk frissen olvasással, ismereteink bővítésével, de mindenek előtt gondolkodással. Ne legyünk lusták gondolkodni dolgokon, keresni a megoldásokat a felmerülő problémákra, megérteni az összefüggéseket, ehhez jó segítség az olvasás, de nem elég. A puszta gondolkodás fejleszti az agyunk, gondoljunk csak bele, neki ez a torna. Ezért volt bölcs a paraszt ember régen, nem volt TV-je, ami elé lehuppanjon munka után (előtt, alatt), ezért inkább csak úgy gondolkodott vagy a kezével készített valamit, de ez utóbbi alkotáshoz is gondolkodni kellett közben.

Az ifjabb nemzedék sokszor a hagyományőrzésben és az ősi harcművészetekben látja meg a fényt, amely a hazafias oldal irányába tereli. Sok hagyományőrző szervezet, azonban elhatárolódik ezen küzdelmektől. Miként látod ezt a helyzetet?

Én már a kezdetektől összekötő kapocs próbáltam lenni a hazafias és a hagyományőrző mozgalom között. Meggyőződésem, hogy a kettőnek egy tőről kell fakadnia. A bomber dzsekis, martens bakancsos, horogkeresztes magyarkodás pont olyan félmegoldás, mint beletemetkezve a múltba, végig néptáncolni vagy lovasíjászni az időt, mialatt széthordják az országunkat. Az elhatárolódások mögött általában én a gyávaságot találtam mindig, ezért is hirdetem a 12 pontban azt is, hogy meg kell szabaduljunk a félelemtől. Őseink ebben nagyok voltak, hogy tetteiket nem a félelem határozta meg. A félelem az elme gyilkosa, úgy gondolkodni sem lehet, és bajban pont arra van a legnagyobb szükségünk.

A nemzeti szervezetek közül sokak – köztük sok fiatal – számára a Magyarok Szövetsége jelenti azt a bizonyos fényt az alagút végén. A szövetség mégis a legtöbb nemzeti küzdelemtől távol marad és úgymond nem konfrontálóik a hatalommal. Miként látod az ő szerepüket, hiszen indulásukkor sok reményt fűztél hozzájuk, ha jól tudom.

Mára úgy látom, ahogy az egész pártoktól független hazafias mozgalom, úgy ez a szerveződés is vergődik csak. Azért volt szimpatikus nekem, mert úgy tűnt, hasonló dolgokra jött rá, mint én. Csak hát azt nem gondolták végig úgy látszik, hogy azon az úton előbb vagy utóbb farkasszemet kell nézni a jelenlegi rendszerrel. A szervezésben jól vizsgáztak, ötletekben sem volt hiány, de arra már nem volt kiforrott elképzelésük, hogy közjogilag mit akarnak.

Több év a hatalom által való bebörtönzés áll a hátad mögött. Talán nincs még egy olyan ember, aki jobban érthetné, hogy mi is az az üldöztetés. Sokunk számára eljöhet az a pillanat, amikor hasonló csapásokat kell át-, illetve túlélnünk, hogy folytassuk a küzdelmünk. Mit javasolnál azoknak a fiatal hazafiaknak, akik úgymond közel állnak a tűzhöz, és hasonló helyzetbe kerülhetnek. Hogyan éljék túl, hogyan maradjanak erősek és megrendíthetetlenek?

Egyszer tartottam egy előadást skype-on át szegedi fiatal hazafiaknak. Az volt a címe, hogy viselkedés hatósági eljárásban. Ott akkor összefoglaltam, amit röviden ezzel kapcsolatban érdemes tudni. Ez már az a kategória, amit nem feltétlen teljes nyilvánosság előtt kell kifejteni. A lényeg, amit már feljebb is mondtam, mindenki ölje ki magából a félelmet. Ez a legelső, mert erre szoktak a rendőrök teljes erőből rámenni. Ki kell tudni kapcsolni az embernek magát a hatásuk alól. A legfontosabb, hogy minden sorskérdésről végül bíróság kell döntsön, ezért teljesen mindegy mivel fenyegetőzik egy rendőr vagy ügyész, vagy mit ígér, egyszer úgy is ki kell teregesse a lapjait és egy bírósági eljárásban meg kell méresse azokat.

Erre kell összpontosítani az erőinket, és addig összeszorított foggal kitartani. Sajnos Magyarországon az előzetes letartóztatást visszaélésszerűen nyomozati eszközként alkalmazzák a nekik megfelelő vallomás kicsikarása céljából, de nem szabad besétálni a csapdájukba, mert ahogy az ellenünk fordított, majd a vallomásait visszavonó vádlott társunk fogalmazott „rövid öröm” az, amit ők adhatnak. Ha a kezükbe kerülünk fontos, hogy tisztában legyünk jogainkkal és folyamatosan követeljük is meg őket. Minden sérelemért tegyünk panaszt, mert annak nyoma van. És ne bízzunk semmilyen hatósági személyben, bármilyen szimpatikusnak is látszik, még a kirendelt védőkben sem, csak biztos forrásból származó saját védőben. De még ilyen védő esetén is muszáj magunknak is felkészültnek lennünk a saját ügyünk részleteiből. Minden iratot olvassunk át és értelmezzünk. Ha valami nem világos, kérdezzük meg a védőt, más rutinosabb rabot, hogy képben legyünk. Aki nagyon érdeklődik ügyünk részletei iránt, arra azért mindig gyanakodjunk, mert a börtönben sok a vamzer. Kérjük magunkat nem dohányzó zárkába (ehhez jogunk van), mert az ilyenben eleve értelmesebb társaság szokott lenni. Szenvedélyektől ezért is jobb, ha mentessé tesszük magunkat, mert ilyen helyzetben is könnyebb így elleni.

Ha már erről az ügyről is szó esett. Hogyan áll, most az úgynevezett „Hunnia-ügy”, vagy, ahogy a média elnevezte „Magyarok Nyilai-ügy”. Azt hallani, hogy a közeljövőben már ítélet várható.

Ezt nem lehet itt néhány mondatban elmondani, hogy hogy áll. A lényeg, hogy az eddigiek alapján azért olyan közeli jövőben nem várható ítélet. Most éppen a rendőrspicli Benkő Györgyöt kérdezzük és igyekszünk szembesíteni a különböző állításai között, illetve az állításai és a valóság között feszülő ellentmondásokkal. A következő tárgyalási forduló napjai július 8., 10. és 12-e, amikor is én folytatom a múltkor már megkezdett kérdezést, szívesen látunk minden betyárt a tárgyaláson, eddig még úgy sem nagyon jeleskedtek a megjelenéssel.

A fajnemesítés egyik legfontosabb lépése a gyereknevelés kell, hogy legyen. Te, mint gyakorló apa, bevezetnéd kicsit az olvasókat a gyereknevelés rejtelmeibe? Hogy neveljünk, olyan fiatalt, aki felvértezi magát a liberalizmus és a modern világ ártó filozófiáival szemben? Mi a te módszered?

Sajnos a gyereket csak részben neveli a szülő, részben az iskola és a gyerek közösség, amiben él. A tökéletes megoldás a hazafias közösségi együttélés, saját iskolával. De mivel ilyenek létrehozása komoly feladat és sokaknak természetesen csak a rendszer által működtetett iskola áll rendelkezésre, ahová a gyermeküket beírassák, ezért szinte lehetetlen kivonni őket a jelen világ hatásai alól. Talán egy bizonyos mértékig nem is baj ez, úgy ahogy a gyerekbetegségeken is át kell esni, a védettség megszerzéséhez, a liberális világ kártékonyságaiban is meg kell valamelyest mártózni, hogy megértsük, miért pusztító.

A lényeg a mérték, ne engedjük túl messzire menni és mindig hallja tőlünk a helyes hozzáállást, akkor is, ha esetleg lázad is most ellene, amit mondunk, de hallja, mert akkor később eszébe fog jutni, amikor benő a feje lágya és amikor maga kerül szembe a dolgokkal. Fontos még, hogy kis korától legyen kötelező számára valamit sportolni, kezeljük ezt úgy, mint az iskolába járást, az is kötelező, ez is. A sport már valamilyen védettséget add legalább az egészségmegőrzés szempontjából, meg a küzdeni tudást is fejleszti. Próbáljunk a gyereknek valami rendszeres otthoni feladatot is adni, pl. az ő dolga mindig a szemét levitel vagy a porszívózás vagy valami, hogy szokja a kötelességtudatot, mert az életben számos kötelességnek kell eleget tenni. És persze szeressük, érezze a szülői hátteret. Ehhez legfontosabb, hogy felnőtté válásáig teljes családban legyen, ahol apa és anya van, ahol a férj és a feleség mintákat látja maga előtt. A hosszú házassághoz nyílván valamilyen szintű alázatra van szükség, és lemondásokkal, kiegyezésekkel jár, makacsul idealisták sem lehetünk, de házasság intézménye és az ezen alapuló család a legerősebb védőbástya a liberális rombolással szemben.

Milyen szerepet látsz a betyároknak a jövő harcaiban?

Nem az a legfontosabb, hogy én milyen szerepet látok, hanem hogy ők milyen szerepet képzelnek el maguknak. Először is meg kell határozni, hogy hová tartunk, mit akarunk elérni, milyen Magyarországot szeretnénk. Amerre a jelenlegi rendszer útja vezet, az a pusztulás, tehát meg kellene határozni az egész hazafias közösségnek, hogy a mai helyett, milyen rendszerben kívánna élni. Egy közjogi kerek-asztalnál ennek lényegi részeiben meg kellene állapodjunk. Aztán lehet kiosztani az odavezető úthoz a szerepeket. De amint mondtam, a betyároknak betyárkodni kell.

Mit üzennél a mai fiatalságnak? Már azon részének, amelyet még nem fertőzött meg a liberalizmus pestise.

Nekem 2006. október 23-a igazi felismerést hozott a fiatalsággal kapcsolatban. Annyiszor leírták már a mindenkori fiatal nemzedékeket, hogy puhányok, nem olyanok, mint a régiek stb. Én azt láttam, hogy az akkori fiatalság ott volt a barikádokon, ahogy kell, és ha nem árulták volna el az ügyünket, akkor messzebbre is elmentek volna. Megvan a parázs a lelkek mélyén, csak ne engedjék kihunyni és igyekezzenek követni a hazafiak 12 parancsolatát.

Végezetül, bármi, amit elmondanál?

Akármit is hozzon a jövő, én soha nem adom fel. És soha nem leszek öngyilkos, és a véletlen balesetektől is megvéd az őrangyalom. Ezeket ne felejtsétek el! Ha bármi furcsa történne, ennek szellemében cselekedjetek, ha akartok cselekedni.

(Betyársereg)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink