17.5 C
Budapest

Antidogma: Európa haldoklik, Oroszország feltámad

A főleg afrikai eredetű gigantikus migrációs nyomás jelenti a legfőbb veszélyt Európára nézve, társadalmainak rohamléptekkel haladó iszlamizálódásával súlyosbítva. Míg Oroszország demográfiailag újjászületendőben van, a nyugati demokráciák és például Lengyelország ugyanebből a szempontból hanyatlanak. Gazdag István írása.

A demográfia egzakt tudomány. Egy nép demográfiai ereje határozza meg a prosperitásra és a területén kívüli terjeszkedésre való képességét, míg a demográfiai gyöngesége lakosságcserés gyarmatosítást vált ki a saját területén, valamint hanyatlásához és végső soron az eltűnéséhez vezet.

Éppen ezért a csaknem egész földrészünket sújtó denatalitással és lakosságának elöregedésével összefüggésben a főleg afrikai eredetű gigantikus migrációs nyomás jelenti a legfőbb veszélyt Európára nézve, társadalmainak rohamléptekkel haladó iszlamizálódásával súlyosbítva.

Afrika időzített demográfiai bombájáról korábban már írtam (Fehér népesség: mene tekel ufarszin, Magyar Demokrata, 2014. október 15.), de a téma akut és krónikus jellege miatt nem árt feleleveníteni néhány alapinformációt ezzel kapcsolatban. A fekete kontinens lakossága 60 év alatt az ötszörösére nőtt, és 2010-ben meghaladta az egymilliárd főt, évszázadunk közepére megduplázódik, az évszázad végén pedig 4-5 milliárd körül fog tetőzni, ezzel – Ázsiát is megelőzve – a világ legnépesebb és legzsúfoltabb régiója lesz. Fél évszázada még csak két milliós nagyváros volt Afrikában, ma már 57! E népességrobbanás alapfeltételeit lényegében az európai gyarmatosítás teremtette meg azzal, hogy jelentősen csökkentette a gyermekhalandóságot a higiéniai körülmények és az általános életfeltételek javításával. Afrikában a termékenységi ráta (a szülőképes korú nőkre számított hipotetikus gyerekszám) 4,7, míg a világ­átlag 2,5, Európában azonban 1,5 alatt van, holott a nemzedékek egyszerű megújulásának küszöbértéke 2,1. Így a fekete földrész lakossága nemcsak a legtermékenyebb, hanem a legfiatalabb is a Földön: 41 százaléka 15 éve aluli, az átlagéletkora pedig alig 20 év. Igaz, hogy az életkilátások is itt a legrövidebbek (57 év a világátlag 69 évével szemben), de ez nem érinti a reprodukciós képességet, viszont garantálja az eltartandó öregek hiányát. Ebből az óriási embertartályból már most is kezd kicsordulni a fölösleg, és rázúdul Európára. Képzelhetjük, hogy mi lesz akkor, amikor majd a túlnyomás szétfeszíti az egészet.

GD5486172web@In-the-Nigeria-1375

Európában éppen fordított a helyzet. Földrészünk lakossága (Oroszországot is beleszámítva) 2013-ban 742 millió fő volt, ebből 505 millióan éltek az EU-ban. Az európai lakosság nagyon gyönge növekedése kizárólag a zömmel arab–afrikai bevándorlásnak és a bevándorlók magasabb szaporaságának „köszönhető”, az őshonos európaiak száma azonban folyamatosan csökken. Európa száz évvel ezelőtt még a világ össznépességének egynegyedét képviselte, jelenleg már csak alig egytizedét. Ma földrészünkön az átlagéletkor 38 év, 2050-ben 52 év lesz, a termékenységi ráta pedig a népességmegújulási küszöb alá esett, a legmagasabb egyébként Franciaországban (1,96) és az Egyesült Királyságban (1,91) – jellemző módon a harmadik világbeli bevándorlástól leginkább sújtott két európai országban. Érdekes, hogy népesedési szempontból éppen a két legkatolikusabb európai ország, Olaszország (1,39) és Lengyelország (1,30) helyzete a legaggasztóbb. Az előbbi a 201. helyen, az utóbbi pedig a 207.-en tanyázik az országokat a termékenységi rátájuk alapján rangsoroló 222-es listán, amelyen Magyarország (1,40) a 199. helyen áll. Az észak-olaszországi Liguria tartományban világviszonylatban is legrosszabb az idős-fiatal népesség aránya, Genova pedig a leggyorsabban elöregedő és elnéptelenedő európai nagyváros.

Ami viszont Oroszországot illeti, amelynek a népessége 1990 és 2005 között ötmillió fővel 143 milliósra csökkent, és a Világbank becslése szerint 2050-re további 20 százalékos emberveszteséget kellett volna elkönyvelnie, 2009-ben általános meglepetésre megfordította a tendenciát. A jelenségről érdemes megismerni a neves francia demográfus és szociológus, Emmanuel Todd véleményét, aki egyébként a gyermekhalandósági mutatók alapján már 1976-ban (!) megjósolta a Szovjetunió várható bukását: „(A) gyermekhalandóság Putyin Oroszországában látványos módon csökken. Ezzel párhuzamosan más demográfiai mutatók szignifikáns javulást mutatnak, legyen szó a férfiak életkilátásáról, az öngyilkossági vagy gyilkossági rátákról vagy a mind közül legfontosabb termékenységi mutatóról. (…) Ez annak a jele, hogy az orosz társadalom a szovjet rendszer összeomlása és a jelcini éra által okozott megrázkódtatások után újjászületendőben van, és számos ponton az előnyére hasonlítható össze sok nyugati országgal, nem beszélve a közép-európai országokról vagy Ukrajnáról, amely mély egzisztenciális válságba süllyedt. (…) Még inkább zavarba ejt Belorusszia fejlődése, amely a gyermekhalandóság tekintetében (3 ezrelék) Franciaország szintjén helyezkedik el. Ki hitte volna ezt erről a »fekete lyukról« Európa közepén, amelyet egy obskúrus autokrata irányít? Látható, hogy Fehéroroszország minden ponton Oroszországhoz tapad. (…) Maga a CIA is hagyta magát félrevezetni az előítéletétől. A XX. század utolsó évtizedeinek demográfiai katasztrófájára fókuszálva azt hitte, hogy Oroszország rövidesen el fog tűnni. (…) De a környező »Putyinofóbia« eltakarta előlünk a lényeget, amelyet világosan felfednek a demográfiai jelzőszámok, azt tudniillik, hogy a Szovjetunió bukása egy nagy, modern és dinamikus társadalmat szült, a szovjet korszakból örökölt magas szintű oktatással, több lánnyal, mint fiúval az egyetemeken és egy pozitív migrációs mérleggel, azt a vonzerőt bizonyítva, amelyet az orosz társadalom és kultúrája gyakorol a környező népességekre. Ez azt eredményezi, amit jobb híján »auto­riter demokráciának« minősítek: egy erős, sőt brutális rezsimet, amely azonban élvezi a népesség nagy részének a hallgatólagos támogatását.” (La Russie nous surprendra toujours, hérodote.net, 2014. május 28.)

20140314111908_moszkva-oroszorszag-voros-ter-123rf_642x369_cover

Kissé sarkítva tehát az derül ki egy baloldali (és egyébként zsidó) nyugati szakértő interpretálásából, hogy Oroszország az autokrata rezsimje ellenére is demográfiailag újjászületendőben van, míg a nyugati demokráciák és például Lengyelország ugyanebből a szempontból hanyatlanak, ez utóbbi – Todd szerint – „láthatóan nem profitált az EU-ba való belépéséből”. Nem kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy mindebből Magyarország számára is hasznosítható tanulságokat vonjunk le.

(www.demokrata.hu)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink