0.4 C
Budapest

Becsület Napja – körkérdés a kitörés emlékezetéről, és az idei tiltásról

A nacionalista színtér különböző prominens alakjait kérdeztük a kitörés emlékezetével, a Becsület Napjával, valamint az idei tiltással kapcsolatban. Mindegyiküknek ugyanazt a három kérdést tettük fel a témákkal kapcsolatban.

Tyirityán Zsolt (Betyársereg)

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Mindent. A létszemléletem alapjait jelentik a Becsület Napjával kapcsolatos alapelvek.

2. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

1997. február 15.én tartott legelső megemlékezésen – ami az MNA, illetve a Hungaria Skins szervezésében történt- az MNA tagjaként vettem részt. Az akkori időszakot tekintve, nyugodtan mondhatom, hogy egyedülálló volt magának a rendezvénynek a szervezettsége, valamint a fegyelmezettsége. Az azóta eltelt 25 évben, a 2006-os megemlékezést leszámítva(úgy gondolom, hogy igazoltan voltam távol hiszen éppen az állami beutalómat töltöttem a sátoraljaújhelyi fegyenctelepen), minden egyes becsület napi rendezvényen részt vettem. Számomra a legemlékezetesebb élmények a ‘99-ben (csata a viking clubban), illetve, a 2003-ban (szemben az odavezényelt többezres létszámú cionista ellentüntetővel) lezajlott megemlékezésekhez kötődnek. Szintén maradandó emlék marad a 2000-ben megszervezett első úgynevezett “emléktúra” (ez volt a mai napig is nagyon népszerű kitörés túrák őse), amit a kormányzat rendezvénybetiltó határozatára adtunk válaszképpen. Az első emlékmenetet kb. 30 fővel teljesítettük, kiegészülve egy igen komoly létszámú rendőri erővel, ami végig a nyomunkban volt. A mai napig mosolyt csal az arcomra, ha eszembe jut az a fogócska, amit folytattunk velük a budai hegyekben….de ez már történelem…

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

A lassan 33 éve formálódó demokráciánk igen nagy fogyatékosságát mutatja az a jelenség, melyben egy erkölcsileg és szellemileg téridegen lobbierő nyomására, és politikai megrendelésére az úgynevezett “független” bíróság mindenféle jogi alap nélkül, tiltó határozatot hoz egy kegyeleti megemlékezés ellen.. Ez vérlázító provokáció, amit nem lehet válasz nélkül hagyni!

Alkay „Kalóz” Zsolt

1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

A magyar történelem egyik legreménytelenebb, legkilátástalanabb helyzetben megindított katonai vállalkozása, amely még magasabbra emeli az abban résztvevő katonák erkölcsi mércéjét. Az élelem, lőszer, kötszer elfogyott. Választani lehetett a szibériai hadifogság és a kitörés között. Mivel eleve legyengült szervezettel estek szovjet fogságba, így az embertelen bánásmód, rossz ellátás miatt, különösen sokan kapták el a vérhast és a tífuszt, amely a legtöbb esetben halállal végződött. A kitörésnél még volt esély – pontosabban hittek abban – hogy sikeresen elérhetik a saját vonalainkat Szomor és Máriahalom között. Így is, úgy is meghalunk egyszer, csak nem mindegy hogyan. Lehetett kiégett, belefáradt emberként fogságba esni, majd legyengülve elpusztulni távol hazánktól. Lehetett bízni abban, hogy civil ruhába átöltözve elvegyülni az óvóhelyeken meghúzódó civilek között, s talán túlélni a poklot. Voltak, akik szembefordultak bajtársaikkal és átálltak a nőket meggyalázó, ártatlanokat kifosztó bolsevista neveltetésű szovjet hadsereg oldalára, bízva abban, hogy ezzel elkerülhetik a könyörtelen szovjet fogságot. Volt, akinek ez sikerült, de sokan meghaltak közülük a szovjetek “ágyútöltelékeként”, vagy ugyanúgy szovjet hadifogolytáborokba kerültek a harcok végén. Végül lehetett katonaként, fegyverrel a kézben, eskünkhöz, szeretett hazánkhoz hűen, harcolni az átjutásért, amely során hősi halált halhatunk. Ez utóbbi számomra a legelfogadhatóbb, magyar emberként ezzel tudok lelkileg leginkább azonosulni. Számomra 1945. február 11-i kitörés ugyanolyan hősies, mint 1566-ban Zrínyi Miklós szigetvári kitörése, vagy Szondy György Drégelyvárnál vívott csatája (ott 152 magyar vette fel a harcot a budai pasa 12 ezer fős ostromló serege ellen). Fontos kihangsúlyoznom, hogy a kitörés katonai és erkölcsi értéke példaértékű, melyből erőt meríthet a jövő nemzedéke. Az idegen lelkületű megmondóemberek által ráhányt szennyet, összemosást (ártatlanok Dunába lövése, háborús bűntettek, rablások) a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, mert ez nem erről szól. Egy, a pesti Attila-védvonalban harcoló katonának, vagy egy kitörésben elinduló harcosnak semmi köze nem volt ezekhez a dolgokhoz. Katonáink legtöbbje tiszta erkölcsű, ízig-vérig jó hazafi, derék katona volt. Hogy emellett volt egy szűk réteg, amelynél elveszett az erkölcsi kontroll, s a háborús, zavaros helyzetet kihasználva nehezen vállalható dolgokat művelt? Mi köze ennek Budapest hősies védelméhez és a kitöréshez? Nagyjából annyi, mint amikor egy jó szakács megnyer egy országos versenyt, de felhánytorgatják neki, hogy x éve, egy másik szakács egyszer mennyire odaégette az ételt ugyanott, ahol ő is dolgozott a konyhán.

2. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Egy részről szomorú, hogy – a mai napig – mennyire ellenszélben, mennyi gáncsoskodás közt kell ezt megvívni, életben tartani, hogy a katonahőseinkről megemlékezhessünk. Más részről kimondottan lélekemelő, hogy milyen sok nemes jellemű magyar embert: férfiakat, nőket, időseket és fiatalokat ismerhetett meg az ember, akik igazi bajtársként állnak e szép kezdeményezés mellé. A Becsület Napja és a Kitörés Emléktúra ötletgazdájaként rengeteg értékes embert ismerhettem meg, s úgy gondolom, hogy sikerült a köztudatba átvinni e megemlékezések lényegét, értelmét. Jó érzés látni, hogy nálam lényegesen tehetségesebb, ügyesebb bajtársak viszik tovább e hagyományt, szervezik az emléktúrákat és fővárosunk ostromához köthető történelmi megemlékezéseket.

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Döbbenet, hogy 77 évvel Budapest második világháborús ostroma után, még itt tartunk. Döbbenet, hogy micsoda zsigeri gyűlölettel próbálják ellehetetleníteni, félremagyarázni e megemlékezést olyanok, akiknek hiányzik a lelki szótárából a megbocsájtás. Döbbenet, hogy mindez egy állítólagos keresztény és nemzeti kormány kétharmados uralma alatt megtörténhet. Micsoda erkölcsi mozgatórugóik lehetnek, amikor egyfelől engedélyezik a természetellenes, homoszexuális honfitársaink felvonulásait a tolerancia jegyében, ugyanakkor betiltják a Becsület Napja megemlékezést? Nagyon helyesen, meg lehet emlékezni a Don-kanyarban helytállt katonáinkról, a tragédiájukról, amelyben megszállóként, a történelmi Magyarország határain kívül vívtuk kényszerharcunkat a háborúban. De, amikor szeretett fővárosunk hős védőiről szeretnénk megemlékezni, az már számukra vállalhatatlan. Beteges dolognak tartom azt a beszűkült gondolkodásmódot, amikor bármi kerül szóba, csak a holokauszt szemszögéből lehet vizsgálni, s még szánalmasabb látni azt a szolgai módon hajbókoló, megfelelési kényszerben csicskuló döntéshozó vezetőréteget, aki ennek aláveti magát. Ismerjük azt a tanmesét, amikor a királyokat elkezdi szidni a piacon egy ember. A jó király, akit szeretnek, mert tisztességes, erkölcsös – az megbocsájt az embernek, hadd mondja, nem számít. De a rossz király, aki zsarnokként zsigereli ki népét, az retteg tőle, s meghurcolja, börtönbe veti az őt kritizáló embert. Végül van az érték teremtő, az érték megtartó, és az érték romboló ember. Van egy erkölcsi érték, amelyet a nagyapáink, dédapáink letettek az asztalra, vagyunk mi, aki ezt az értéket szeretnénk ápolni, megőrizni, és végül vannak, akik már a nevükben is valami ellen, “ANTI” előtagot viselve csak a romboláshoz értenek. A Becsület Napján mindhárom embertípus meg szokott jelenni, ki átszellemülve, koszorúval a kezében, hogy megemlékezzen, ki a rendőrsorfal mögötti védelemben ordítozva, gyűlölködve. Bízom benne, hogy ezen sokan elgondolkodnak, hogy kik, miért tiltanak be egy méltóságteljes megemlékezést, s levonják a megfelelő következtetést. Ugyanígy bízok abban is, hogy a döntéshozók belátják, hogy milyen kontraproduktív e tiltásuk, amely többet árt, mint használ.

Barcsa-Turner Gábor (HVIM, Farkasok)

1. Mit jelent számodra/számotokra az 1945. február 11-i budavári kitörés?

Egyértelműen azt a hősies önfeláldozást jelenti, amire a mai modern ember már nemcsak képtelen, hanem nem is érti. A Kitörés annak a szemléletmódnak a tökéletes példája, amikor egy katona a megadás helyett utolsó töltényig vállalja a harcot, majd a hősi halált. Állva meghalni, mert a becsület a legfontosabb – ez az egyik legfőbb üzenete ennek az eseménynek. Keveset beszélünk róla, de itt dőlt el végleg a Magyar Királyság sorsa is: amíg sikeresen tartóztattuk fel a szovjet gőzhengert, ameddig folyatták őseink a vérüket a magyar földet védve, addig a tradicionális Magyar Királyság fennmaradása is tét volt. Máshogy megfogalmazva: a túlerőben lévő sötétség erői legyőzték a fényt, ami még itt-ott újra megmutatta magát, majd végleg visszahúzódott… Mi őrizzük a lángot, és bízunk benne, hogy egyszer ez a fény fogja újra beragyogni Európát.

2. Milyen élményeid/élményeitek vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Minden évben változatos módon emlékezünk meg a Kitörés hőseiről. Természetesen a központi Becsület Napján is képviseltetjük magunkat, de ezen kívül vannak és voltak rendezvényeink több városban. Például igen emlékezetesre sikeredett, amikor székesfehérvári megemlékezésünkre egy SS- veteránt hívtunk meg, akivel két napot töltöttünk Magyarországon kalauzolva. Ez például egy nagyon kedves emlék, amiről a nemzetközi sajtó is hisztériázva számolt be. De említhetném a különböző teljesítménytúrákat is: mi általában a „Kitörés 60”-on szoktunk indulni, és mindig történik valami emlékezetes.

3. Mit gondolsz/gondoltok arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

BHS Crew

Ilyenkor lehull a demokrácia és a Fidesz álarca, és megmutatkozik, hogy ’45-ben valójában megszűnt az eredeti, tradicionális Magyarország, azóta csak egy ál- és műállam létezik, amit történetesen ugyanúgy Magyarországnak hívnak, többségében még magyarok lakják, de megcsonkítva, liberális és hazaáruló elvek alapján irányítva. Elképesztő, hogy nem lehet a hősi halottainkról megemlékezni, hogy az emléküket bemocskolják és sárba tiporják. Mintha nem ért volna véget a második világháború és az idegen megszállás: ugyanúgy zajlik a háborús propaganda és ugyanúgy vannak tabutémák. Annyi változás történt az elmúlt évekhez képest a kormány részéről, hogy egy hazafias, nemzeti, keresztény retorikát vett fel, de az ilyen döntésekkel mindig lebuktatják magukat. Nem tudom megérteni, hogy egyes, állítólagos jobboldaliak miért rajonganak.

1. Mit jelent számotokra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Történelmünk egyik legkiemelkedőbb hősies helytállását! Olyan kiváló emberek áldozták életüket hazájukért, Európáért, a Vérért és a Becsületért, akik örökké a szívünkben élnek, az ő szellemiségük halhatatlan! Az a legkevesebb, hogy minden évben megemlékezünk róluk!

2. Milyen élményeitek vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Az első megemlékezéstől kezdve részt vettünk, támogattuk jelenlétünkkel a Becsület Napját. Tiszteletre méltó a túrát szervezők munkássága, valamint a túrát teljesítők kitartása is! A Hungária Skins által szervezett kegyeleti emléktúra a leginkább autentikus megemlékezés, a hősök szellemisége ezeken szinte megérinti a résztvevőket. A BHS tagság kiegészülve néhány barátunkkal mécsest gyújtott a hősök előtt tisztelegve évről-évre. Előfordult, hogy szinte fénysugárban fürdött a Kapisztrán szobor mire odaértünk, de olyan is, amikor csupán egy-két mécses pislákolt. Jó érzéssel töltött el, hogy mások is tiszteletüket tették ott, s bízom benne, hogy ez mindörökké így is marad!

3. Mit gondoltok arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Ugyanazok tiltották most be, akik 1999-ben botrányt provokálva úgy akarták beállítani az eseményeket, mintha egy rakás agyalágyult bűnöző dorbézolt volna alkoholmámorban, öntudatlanul a megemlékezés után, és próbálták a megemlékezést, valamint az utána történteket teljesen összemosni, hogy kizárólag negatív hírek terjedjenek. Mivel a választási hajrában vagyunk, nyilván nem szeretnék, ha bárki belerondítana a show-műsorba. Az a jó, ha minden az ő forgatókönyvük szerint működik. A Becsület Napjára való bármilyen megemlékezés nekik nyilván szálka a körmük alatt, egy problémaforrás, tehát az lenne a meglepő, ha minden simán mehetne ezzel kapcsolatban.

Blood C18 Honour Hungary

1. Mit jelent számotokra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Számunkra a Becsület Napja a legfontosabb esemény az évben. Kötelességünknek tartjuk azt, hogy a körülményektől függetlenül megjelenjünk és méltóságteljesen megemlékezzünk hőseinkről, akik megmutatták az utókornak, hogy mi a becsület, a hűség és az önfeláldozás. A kitörés szellemisége a mi eszmeiségünk alapja. Számunkra egyáltalán nem meglepő, hogy egyes felkapott történészek, újságírók, politikusok és egyéb önjelölt megmondóemberek nem értik azt, hogy ezen a napon mire emlékezünk, hiszen óriási szintkülönbség van az ő és a mi szellemi színvonalunk között. Míg mi olyan emberekre emlékezünk és tekintünk hősökként ezen a napon, akik Istennel a szívükben a csatamezőn az életüket adták a hazáért és a jövő generációjáért; addig ők pedig olyan emberekre tekintenek hősökként, akik például bedrogozva a saját szennyükben pusztulnak el egy buzibár toalettjében. Mindenki kövesse nyugodtan saját hősei példáját.

2. Milyen élményeitek vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

A Becsület Napja megemlékezéseken a 90’-es években még nem tudtam jelen lenni fiatal koromból kifolyólag, de 2003 óta rendszeres résztvevője vagyok a rendezvényeknek. Az év legjobban várt eseménye számunkra. Jó érzés volt végigtekinteni a vasúti kocsin, ahol sokszor 70-80 fővel indultunk útra a környékbeli bajtársakkal. Azóta is szép emlékként gondolok vissza ezekre az alkalmakra, és ha felidézem a zárt alakzatban felvonulást dobszóra, indulókra, a mai napig libabőrös leszek (persze, jó értelemben…).
A kegyeleti túrán két alkalommal tudtam részt venni, az ott kapott emléklapokat ereklyeként őrzöm azóta is. A tempós menetelés a február éjszakai hidegben, az útközben tartott rövid megemlékezések a katonasíroknál mind segítettek abban, hogy az ember minél jobban át tudja érezni a kitörő hősök sorsát. Remélem, lesz még alkalmam többször megtenni ezt a zarándoklatot a jövőben.

3. Mit gondoltok arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület napja megemlékezést?

“Mi haszna fáradoznunk, hogy egy ember karakterét bemutassuk, szedjük össze azonban a tetteit, cselekedeteit, és előttünk áll a jellem képe.” – Ez az idézet nagyon jól jellemzi a mai regnáló hatalom helyzetét. Miközben azt kommunikálják a világ felé, hogy ők nemzeti és keresztény vezetése az országnak, tetteik ezzel teljesen ellentétesek. A nemzeti oldal csak addig felel meg nekik, míg nem kezd kényelmetlen lenni számukra. Míg egy lmbtq-lobbi akciót pillanatok alatt engedélyeznek, addig nemzeti hőseinkre való emlékezést csak a kiskapuk révén tesznek lehetővé vagy épp mondvacsinált okokkal tiltanak be. Ehhez hasonló cselekedeteikkel bemutatják, hogy számukra a nemzeti hozzáállás csak egy reklám, sokkal nagyobb érdekük gazdáik maradéktalan kiszolgálása. Fontosnak tartjuk, hogy a tiltás ellenére, méltóságteljesen emlékezzünk meg, én pedig biztos vagyok benne, hogy a szervezők mindent meg fognak tenni ennek érdekében.

Domokos Endre János

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Ahogy ismert történelmünk valamennyi felemelő vagy lesújtó pillanata, győztes vagy vesztes csatája, minden hódításunk és hódoltságunk, vagy elbukott szabadságharcunk, úgy a kitörés is múltunk, identitásunk része, vele és általa vagyunk azok, akik. Hozzánk tartozik, kitörölhetetlenül és eltéphetetlenül. A kitöréshez hasonlóan 1956-ot (amikor a magyarság színe-java ugyanazzal az ellenséggel szemben harcolt a szabadságáért, mint Budapest védői) is évtizedekig próbálták besározva beleerőszakolni a nemzet kollektív emlékezetébe (“ellenforradalom”, “fasiszta suhancok tombolása”, stb.), de a nemzet immunrendszere kivetette magából a bolsevista narratívát és úgy emlékezett ’56 hőseire (itt természetesen nem Nagy Imrére és körére gondolok), amilyenek valóban voltak. A bolsevizmus elleni harcban messzi idegenben felmorzsolódó 2. magyar hadsereg hősi halottai is már-már megkapni látszanak a nekik kijáró tiszteletet és kegyeletet, de a hazájukat saját szülőföldjükön, az utolsó töltényig védelmező honvédektől ezt ma még megtagadja a hivatalos emlékezetpolitika. Ez a körülmény szemlélteti a legjobban, hogy mennyire is “nemzeti” és “jobboldali” alakulat a Fidesz. Éppen annyira, amennyire a választások megnyeréséhez szükséges, egy fikarcnyival sem jobban.

  1. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Van egy kisebbfajta tiltó határozat-gyűjteményem e tárgyban (csak 2003-ban 7 darabot kaptam), a lehető legváltozatosabb és fantáziadúsabb indoklásokkal, amelyek akkoriban (míg a régi Gytv. volt hatályos) főleg a “közlekedés más útvonalon nem biztosítható” problémakört járták körül. Így került tiltásra pl. az aquincumi amfiteátrumba (forgalomtól elzárt, elkerített terület) bejelentett rendezvény, hogy csak a legkirívóbbat említsem. Én a magam részéről ezt egyféle “szellemi párviadalként” éltem meg a Yard jogászaival, ami valahol még szórakoztató is volt. Azzal mindvégig tisztában voltam, hogy nekünk nem a magyar rendőr az ellenségünk (ő parancsot hajt végre, akkor is, ha esetleg nem ért vele egyet), ebből kifolyólag a pitykékkel mindvégig jó volt a viszony. A bíróságon csépeltük egymást, ahogy a csövön kifért, de ez a bíróság kapujában véget is ért.

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Az új gyülekezési törvény – melynek mintegy előfutára Hajas Barnabás 2014-ben megjelent “Utcák, terek szabadsága” című, amúgy remek könyve, melynek problémafelvetései visszaköszönnek a hatályos jogszabályban – mintha a Becsület Napjára készült volna, éppen csak a “Becsület Napja” kifejezés nem szerepel benne. Ha pedig a “nemzethy, keresztény, jobboldali és konzervatív” kormány külön törvényt hoz egy adott rendezvény ellen, az lenne a furcsa, ha nem alkalmaznák. Megjegyzem, a szervezőknek lehet, hogy megérné (bár ez az idei rendezvényen már biztosan nem segítene) futni egy-két kört az Alkotmánybíróságon, mivel a lex Becsület Napja jó eséllyel alaptörvénybe és/vagy nemzetközi szerződésbe ütközik (az AB hivatalból köteles vizsgálni az adott eseti döntés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányosságát, de erre azért a beadványban nem árt külön is kitérni).

Geri (Vérszerződés)

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Történelmünk egyik legheroikusabb, és egyben legtragikusabb eseménye is. Ékes példája a hűségnek, a becsületnek és a végsőkig való kitartásnak. Azok a katonák, és a rengeteg civil a végsőkig kitartottak esküjük mellett, hűek maradtak hazájukhoz, és a becsületük nem engedte meg, hogy mindezeket szégyenteljes módon elárulják. Elárulják azokat az értékeket, amiket tiszteltek, és amelyek mentén nevelkedtek. Tökéletes jellemrajzot alkot az országot 1945 óta uraló politikusokról, pártállástól függetlenül, és mindenkiről, aki ezeknek a hősöknek az emlékét bemocskolja, és tiltja a Rájuk való emlékezést, hogy ezek egytől egyig jellemtelen, hazug emberek, akiknek nincs becsületük. Akik a megalkuvást, a feladást és az árulást tartják a megoldásnak, követendő példának és az ilyeneket tartják hősöknek, a tiszta jellemben és akaratban egy náluk jóval magasabb szinten álló, valódi hősökkel szemben. Még az ellenség között is akadt, aki egyfajta döbbent csodálattal és tisztelettel tekintett a kitörés során elesettekre. Vitalij Akszejenkó szovjet főhadnagy ezt írta visszaemlékezésében: “Igen szépen haltak meg. Már aki tud ilyen szépen meghalni, az nem lehet valami szemét ember.”

  1. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Az évek során rengeteg élmény és emlék gyűlt össze bennem, többségében pozitív, de nyilván van sok negatív is. 1998-ban vettem részt először Becsület Napja megemlékezésen, mint rendező, és azóta szinte minden alkalommal jelen voltam, akár rendezőként, akár résztvevőként. Amikor tiltva voltak a nyilvános megemlékezések, bajtársainkkal akkor is megtaláltuk a módját, hogy méltó módon emlékezzünk. Fellépőként szintén több alkalommal is zenéltünk a Kitörés emlékkoncerteken. Szívesen emlékszem vissza a már említett 1998-as megemlékezésre a Várban, de hatalmas élményt jelentettek a Hősök terén rendezett események is, a résztvevők létszáma és a tisztes, katonás hozzá állása. Az, hogy Európa több részéről is érkeztek, és érkeznek a mai napig bajtársak, hogy közösen rójuk le kegyeletünket. Remek és példamutató rendezvénynek tartom az emléktúrákat is, több alkalommal is részt vettem már a Kalóz által szervezetteken. Emellett pedig nagyon hasznosnak és értékesnek találom az ebben a témában tartott történelmi előadásokat is. No persze nem, az ellen oldal által szervezetteket…

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Mivel évek óta a “tűzvonalban” figyelem az eseményeket, így jól tudom, hogy milyen sok munka és szervezés előzi meg azt, hogy az adott napon felsorakozhassunk és nyilvánosan emlékezhessünk meg. És ennek a munkának az oroszlánrészét teszi ki az a jogi csatározás, aminek a végén eldől, hogy engedélyezés, vagy tiltás lesz az eredmény. Természetesen, mint mindig, most is mélységesen felháborít a tiltó határozat, kiváltképp, hogy ezúttal látjuk a hatalmas politikai nyomást. Politikai nyomást attól a regnáló hatalomtól, aki magát egy ideje nemzeti, konzervatív színben igyekszik feltüntetni, ám egy dolog soha nem változott bennük, amióta liberálisból nemzeti színűvé alakultak át, mégpedig az, hogy a Becsület Napját ugyanúgy tiltják ma is, mint annak idején. Azt viszont jó lesz, ha a fejükbe vésik, hogy be lehet tiltani megemlékezéseket, de attól még a hősök emlékét soha nem tudják eltüntetni, és a lelkünkből kiirtani! Ők rövid időn belül a történelem szemétdombján végzik, ahová valók, ám a hősök szelleme és szellemisége még akkor is hatalmas tűzként fog lobogni minden igaz ember szívében!

Hungarian Hammerskins

  1. Mit jelent számotokra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

A budavári kitörés egy több hetes heroikus küzdelem kicsúcsosodása, mikor a védősereg a megadás helyett a szembefordulást, és ezzel együtt a szinte biztos halált választotta. Tulajdonképpen a kitörés testesíti meg a hús-vér valóságban mindazt az emberi erényt, amiről úgy gondoljuk, hogy érdemes élni. A hűség, a becsület, a hősiesség, az önfeláldozás ebben az eseményben mind testet öltöttek, és a kitörő katonák valósággal töltötték meg ezeket a fogalmakat.

  1. Milyen élményeitek vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Az első “hivatalos” Becsület Napja megemlékezés épp 25 évvel ezelőtt volt 1997-ben. Ennyi idő alatt csoportunk tagjai minden évben valamilyen formában megemlékeztek a kitörés hőseiről. Nehéz lenne ezekből pár élményt kiragadni, hiszen mindegyiknek megvolt a maga jellegzetessége, a maga varázsa. Hol résztvevőként, hol szervezőként évről évre összejöttünk, hogy megemlékezzünk az elesettekről. A Budai Vár, a Hősök tere vagy a Városmajor mind helyszínek lettek az évek során. Volt, amikor ezer fő fölötti létszámban, és volt, amikor csak szűk baráti, bajtársi körben, de leróttuk kegyeletünket az elesettek előtt.
Örvendetes dolog, hogy az emléktúrák évről évre több résztvevőt vonzanak, nem csak a köreinkből. Végig járni azt az útvonalat, amit a kitörésben résztvevők, talán egy pillanatra megidézi bennünk azt a szellemiséget, ami őket is előre hajtotta.

  1. Mit gondoltok arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület napja megemlékezést?

Egyöntetűen az a véleményünk, hogy ez egy politikai nyomás alapján született döntés volt. Ne legyünk naivak, a Becsület Napja megemlékezések mindig is csak tűrt kategóriás eseménynek számítottak az utóbbi években. Idén átkerült a tiltott kategóriába, nem először az évek folyamán. A jelenkori hatalomnak most az az érdeke, hogy ne lehessen “hivatalos” megemlékezés a választások előtti időszakban, ezzel önmagát védve az ellenzéki támadások ellen. Nekünk az a feladatunk, hogy mindig megtaláljuk a lehetőségét annak, hogy hogyan tudunk méltóképpen megemlékezni hőseinkről.

Incze Béla (Légió Hungária)

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

A magyar történelem bármely szakasza tele van olyan dicsőséges haditettekkel, hogy furán hangzik, ha az ember személyes preferencia alapján válogat, de mivel különbözőek vagyunk, szubjektív módon eltérhet, hogy kit mi motivál erőteljesebben. Számomra Budapest ostroma és a kitörés olyan momentumai vérzivataros történelmünknek, amik egészen fiatalkorom óta nagy hatást gyakoroltak rám. Kisgyerekként sokat kirándultam Nagypapámmal Hűvösvölgy környékén, és gyakran sétáltunk el katonasírok mellett. Akkoriban persze nem tudtam történelmi kontextusba helyezni a történeteket, amiket Nagypapám mesélt a katonákról, akik sok-sok évvel azelőtt abban az erdőben haltak hősi halált, de a piros, fehér, zöld szalag a sírkereszten és az „Ismeretlen katona” felirat a táblán azt a mentalitást megalapozta bennem, hogy köztük és köztem van valamiféle folytonosság. Ők azért haltak meg, hogy én kisgyerekként békésen sétálhassak évtizedekkel később, és elképzelhessem, hogy milyen lehetett az ő világuk, az ő harcuk, az ő haláluk. Ilyen formán egy kicsit a részemmé vált mindaz, ami az ő részük volt. Ez talán elvont megfogalmazásnak tűnik, de ez a legfontosabb alapélményem, ami a későbbiekben értelemszerűen hatással volt a kialakuló történelemszemléletemre. Bár, napjaink oktatási rendszere azt hangsúlyozza, hogy értékítélet mentesen kizárólag a tényanyagra kell fókuszálni, azonban az emberi szellem nem így működik. Ezt pontosan látjuk azokkal a történészekkel kapcsolatban, akik a szakmaiság leple alatt deheroizálják és mocskolják ezeket a harcosokat, akiknek felrázó példája évtizedekkel később intuitív módon indíthat el gyerekeket a helyes úton.

2. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Az első Becsület Napi megemlékezés, amin részt vettem a Hősök terén került megrendezésre. A legfegyelmezettebb és legmonumentálisabb esemény volt, amit akkoriban láttam. Akik ott voltak azokon a megemlékezéseken valószínűleg soha nem felejtik el őket.
Szintén ezekben az években vettem részt először az emléktúrán is. Akkoriban még a Hungária Skins szervezte azt az eseményt, napjainkban Kegyeleti Kitörés Emléktúra név alatt szervezik meg. Azzal tisztában voltam, hogy nem lesz sétagalopp a februári éjszakában Budapestről egészen Mányig túrázni a Budai hegyeken keresztül, de megmondom őszintén, hogy sokkal jobban megterhelt, mint amire számítottam. A felszerelésem sem volt megfelelő, és mivel korábban nem vettem részt ilyen hosszú túrán a felkészültségem is halovány volt. Azóta rengeteg emléktúrán részt vettem, a legtöbb év már össze is folyik, de a legelsőt nem valószínű, hogy el fogom felejteni. A sokadik kilométer után minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, szóval volt „időm” megjegyezni. A nálam tapasztaltabb túrázók egyébként azt mondják, hogy 60 kilométer az a táv, amit egy egészséges felnőtt szervezetnek minden különösebb rákészültség nélkül bírnia kell. Persze nem lesz őszinte a mosoly a „séta” végén, de akaraterő kérdése a teljesítés. Az ennél hosszabb túráknál már rá kell edzeni előtte, számolgatni kell, hogy mit hol eszik meg az ember. Ezt csak azért teszem hozzá, mert minél több embert szeretnék motiválni, hogy vágjanak neki akár a Kitörés 60 emlék- és teljesítménytúrának, akár a Kegyeleti Kitörés Emléktúrának. Ha nincs korábbi sérülés, vagy aktuális betegség, akkor kizárólag agyban dől el, ahogy szokás mondani.

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Nyilvánvalóan politikai nyomásra született meg a döntés. A bejelentő nem én voltam, hanem egy magánszemély, de mivel csatlakoztunk volna az eseményhez nagyjából tisztában vagyok a tiltás jogi hátterével és az ordító ellentmondásokkal. Ezt most nem is részletezném bővebben, mert kiadtunk egy terjedelmes közleményt, az NZónaPodcast aktuális részében is elemeztük, és 12-én tartunk egy sajtótájékoztatót is a témában. Amire fontos rávilágítani, hogy a gyülekezési törvény 14. paragrafusára hivatkozva született meg a döntés, aminek értelmében betiltható lenne az antifasiszta ellentüntetés, az öreg komcsik óbégatása a Bécsi kapu tetején, illetve egy XIII. kerületi megemlékezés, ahol a „dicsőséges, felszabadító” Vörös Hadseregre emlékeznek meg. A baloldali csürhe esetében háromból három bejelentés csont nélkül átment, minden probléma nélkül. Hogy is szokták mondani? „Mindez a nemzeti együttműködés rendszere 12. évében…” Nem akarunk vakok lenni azokra a dolgokra, amik valóban értéket képviselnek napjainkban, de nem is megyünk el szó nélkül amellett, ha betiltanak egy kegyeleti megemlékezést, és ezzel párhuzamosan engedélyeznek három szélsőbaloldali rendezvényt, amik valóban és jogosan tilthatóak lennének.

Jabba (ex-Archívum)

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

A magyar hadtörténelem egyik legbátrabb vállalkozása, melynek bizonyságát az adja, hogy ha megadják magukat még többen haltak volna meg. Tömegsírokban tarkón lőve, vagy Szibériában halálra dolgoztatva. Ráadásul körülbelül 1000 fő át ért, amit Zrínyiék, Szondyék esetében nem mondhatunk el, mégis hősöknek tartja Őket a társadalom többsége. Azt hiszem a kitörés hőseinek is változni fog a megítélése a közeljövőben. Ezért fontos ez a kulturális küzdelem.

2. Milyen élményeid vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Az élményeim teljesen pozitívok. Az első három Becsület Napján egyik főszervezőként és a menet dobosainak vezetőjeként vettem részt. Csodálatos és felemelő volt. Utána a hatalom évekig eltiltott a rendezvények látogatásától és szervezésétől, de mindvégig figyelemmel kísértem a további rendezvényeket. Erkölcsileg és tanácsokkal tudtam segíteni a lángot továbbító hősies bajtársakat. A Kitörés túrákat Kalóz indította útjára 2000-ben. Ez egy nagyon sikeres sorozattá vált hála Istennek. Évekig sokat segítettem ezeknek a lebonyolításában is. Fizikailag kicsit nehezebb, de aki bírja és részt vesz rajta annak csodálatos felejthetetlen emlék. Később, amikor már engedték, ismét részt vettem Becsület Napja rendezvényeken, de már csak, mint megemlékező. Ezek is nagyon szépek felemelőek voltak. Azt hiszem, a hatalom ezt már nem tudja visszafordítani, megakadályozni. Lassítják, nehezítik, de az idő nekünk dolgozik.

3. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület Napja megemlékezést?

Ez politika. Nem kell elcsüggedni. Gondolom most a választások miatt ez tűnik a legjobb húzásnak a Fidesz részéről. Kell keresni a lehetőségeket, alternatív megoldásokat. Lásd például Retkes Tamás ostrom kalauzát, Kalóz Kitörés kegyeleti túráját, a Börzsöny Akciócsoport Kitörés 60 teljesítmény túráját, a Légió Hungária Hősök útja megemlékezését, vagy a Becsület Napja emlékkoncertet. Plusz vannak spontán gyertyagyújtások a Kapisztrán téren.

Skins 4 Skins Hungary

  1. Mit jelent számotokra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

Számunkra a kitörés azt jelenti, hogy a sötétségből mindig van kiút. A bátorság és elhivatottság legyőzhet bármit. Katonáink Európa utolsó bástyáját védték, utolsó erejükkel, sokszoros túlerővel szemben, példaképpé válva, akárcsak Eger, vagy Szigetvár hős védői.

  1. Milyen élményeitek vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Rengeteg élményünk van. Páran még emlékszünk az elhíresült 1999-es Becsület Napjára, a több ezres, Hősök terén megtartott megemlékezésekre. A túrákon rendszeresen vettek részt tagjaink, mindig jó emlékekkel befejezve azt. Szervezői és társszervezői is voltunk sok éven keresztül a rendezvénysorozatnak, amiből adódóan rengeteg élménnyel gazdagodtunk, jóval és rosszal egyaránt. A rosszak eltörpülnek, a lényeg, hogy méltóan emlékezzünk meg a történelem egyik legnagyobb küzdelmére. Az ilyen események mindig jó alkalmat adnak a külföldi kapcsolatok építésére, nagyon jó baráti, bajtársi kapcsolatokat alakítottunk ki, melyek a mai napig tartanak. Büszkék vagyunk, hogy részesei lehetünk, lehettünk ennek az eseménynek szélesebb körben történő megismertetésének.

  1. Mit gondoltok arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület napja megemlékezést?

Várható volt… Ez nem egy magyar „ specialitás”, sokkal inkább egy elvárt folyamat a „világ irányítóitól”. Virágzik az LMBTQ lobbi, a BLM propaganda, a beteges, liberális felfogás mindenhol, míg a normalitást megbélyegzik, a helyi kultúrákat elnyomják, nyitott határokat akarnak, és még folytathatnánk. Sajnos nem lepett meg minket ez a döntés. Ilyenkor kell kitartani és csak azért is megemlékezni, akár be nem jelentett módon. Hisz csak az hal meg, akit elfelejtenek.

Sziva Balázs (Romer)

  1. Mit jelent számodra az 1945.február 11-i budavári kitörés?

A budavári kitörés egy olyan jelentős történelmi esemény, amely örök példát mutat hősiességből, és Zrínyi Miklós 1566-os szigetvári kirohanásával állítható párhuzamba. Már a nyolcvanas évek végén megismertem az 1945 februári események történetét, mert családi vonatkozásai is voltak. A nagyapám egy közeli faluban, Pesthidegkúton nőtt fel és szinte még gyerek fejjel hurcolták el kényszermunkára a szovjetek az ostrom után. Géppisztolyos lovas kozákok 180 kilométert gyalogoltatták Budapesttől Bajáig egy hadifogolytáborba. Útközben a hiányos öltözék és az élelmezés elmaradása miatt, a sokszor mínusz 15–20 ºC fokos éjszakák után, a csoportjukból egy-két ember már nem ébredt fel többé. Vízhez csak az út menti pocsolyákból, a keréknyomokban, vagy a lovak patáinak a nyomában összegyűlt esővízből jutottak. Sok viszontagság után Szegedre, a Csillag börtönből kialakított, akkorra már zsúfolásig megtelt ottani táborba kerültek. Ott gyűjtötték össze a gulágra hurcolásuk előtt a foglyokat. Nagyapámnak viszont egyáltalán nem volt kedve a szibériai hómezőkön robotolni és a hullák közé feküdve, magyar orvosok segítségével sikerült megszöknie. Mesélte, hogy mikor jóval később visszamerészkedett a faluba, a hidegkúti vitorlázórepteret még mindig rohamsisakok borították.

  1. Milyen élményeitd vannak az ehhez az eseményhez kötődő megemlékezésekkel, túrákkal és egyéb rendezvényekkel kapcsolatban?

Többször léptem fel a Becsület Napja megemlékezéseken. Ezek közül talán a 2003-as volt a legemlékezetesebb (a fentebbi kép is ekkor készült – a szerk.), amikor három év után újra megrendezésre került az esemény a Kossuth téren, a Néprajzi Múzeum előtt, a kordonokkal minden oldalról körbezárt járdán. Emlékeim szerint ez volt az első olyan alkalom, amikor közvetlen közelre jelentősebb létszámú ellentüntés is szerveződött ahol, az álcivil szervezetektől a kigyúrt bűnözőkig elég vegyes társaság képviseltette magát, akik a megemlékezés alatt végig gusztustalanul viselkedtek, nemzeti imádságunkat, a Himnuszt is kifütyülték. Részt vettem a kegyeleti túrákon is. Gyerekkoromban sokat csavarogtunk a barátaimmal a környékbeli erdőkben, úgyhogy nem volt ismeretlen a terep.

  1. Mit gondolsz arról, hogy 2022-ben betiltották a Becsület napja megemlékezést?

Szégyenteljes döntés, ami szembeköpi a hősök emlékét.

Köszönjük a válaszokat! Dicsőség a Hősöknek!

– Ivan / Világnézet / N.Z. –

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink