30.2 C
Budapest

Egy harcos gondolatai: A szélsőjobboldaliakat lelövik, ugye?!

Avagy Festung Mariupolból így lesz Festung Maszada – Barcsa-Turner Gábor gondolatai.

Az orosz-ukrán háború újra rávilágított arra a kérdéskörre, hogy a modern államok háborúi milyen szerepet is kínálnak az adott ország patriótáinak. Főleg az a dilemma érdekes, hogy mi a helyzet akkor, ha egy illegitim államvezetés teljesen vállalhatatlan célokért és eszmékért visel háborút? Jelen esetben Zelenszkij CIA-báb kormánya az USA érdekei szerint kirobbantotta a háborút az oroszokkal szemben, és az a jelenség, hogy vígan és dalolva mennek meghalni szélsőjobboldaliak a gyűlölt oroszokkal szemben. Szűklátókörű baromarcúskodásról vagy idealizált heroizmusról van szó?!

Tudathasadás a köbön: Azov harcosai NATO és horogkeresztes zászlókkal

Vegyünk először is történelmi példákat. Megalakul Magyarországon a Károlyi-féle népköztársaság, majd a Kun (Kohn) Béla féle Tanácsköztársaság. Az Őszirózsás Forradalom és az azt követő tisztogatás korszaka ez. Ez a környező országoknak sem tetszett, mert a kommunizmus ekkoriban vírusként terjedt, illetve a régen dédelgetett álmaikat valóra válthatták: lerohanhatták a Magyar Királyság romjait. Végül a benyomuló román alakulatok buktatták meg a Tanácsköztársaságot, nem Horthyék. Horthy és különítményesei Szegeden és Nyugat-Magyarországon szervezkedtek, és gyakorlatilag megvárták, amíg a román szuronyok árnyékában összeomlik a vörösterror. Szörnyű, de ez a valóság. Miért fontos ez? Mert Horthyék nem a román „megszállók” ellen fogtak fegyvert (pedig egyértelmű volt a területrablási szándékuk), hanem először a „saját” kormányuk ellen. Majd a létrejövő új kormányzat gyakorlatilag magatehetetlenül végignézte az elszakított területek megszállását – nem is nagyon tehetett mást, azonban azokat se támogatta, akik sikeresen szálltak szembe a bevonuló kisantant csapatokkal. Például a Rongyos Gárda harcait a hivatalos kormányzat próbálta elszabotálni. Prónay ekkor ábrándult ki végérvényesen Horthyból és alapított saját államkezdeményt Lajtabánság néven – a többiek (Sigray, Ostenburg, Maderspach stb.) pedig ezért is támogatták inkább IV. Károly visszatérését. Ezt csak azért körvonalaztuk itt – nem éppen történészi igényességgel –, hogy bemutassuk, az igazi hazafiak fegyverragadási hajlandósága nem feltétlenül függ össze a regnáló kormányzat törekvéseivel és ez fordítva is igaz: van, hogy irreguláris csapatok ragadnak fegyvert kormányzati jóváhagyás nélkül.

Ugorván az időben és néhány kilométert térben is, nézzük meg Horvátország újkori történetét, ahogy fegyverrel vívja ki függetlenségét Jugoszláviával (szerbekkel) szemben. Szerencsére még szép számmal élnek veteránok, egykori harcosok, és a végkifejletet ezekben a percekben láthatjuk, tehát abszolút releváns források állnak rendelkezésre. A szerbektől való függetlenedési háborújuk abszolút legitim és igenelhető volt, akkor is, ha egyértelmű a Nyugat és az USA támogatása. Ha korábban születek, akkor én is vélhetően Szentlászló védői között kötök ki. Még akkor is, ha a jelenből már látni, hogy mivé lett az ország: nyugatosodó, rossz értelemben modernizálódó, LMBTQP-propagandát elfogadó, antitradicionális erőket kiszolgáló USA-csatlós ország. Ezen folyamatért még a legnagyobb hősüket, Gotovina tábornokot is kiadták Hágának, majd hosszas börtönévek után hazajöhetett (azt beszélik, hogy cserébe nem politizálhat). Meg is lett az eredménye: a nemzeti valutájukat feladva, euróban fizethetnek idéntől. Megérte. A veteránok közben kiszorítva a politikából, és érdemeiket közel sem ismerik el annyira, mint amennyire arra hivatottak lennének. Vérükkel harcolták ki a függetlenséget, hogy aztán az ország sorsát nélkülük döntsék el.

Kicsiben ugyanez történt 2006-2008 között Magyarországon is: az utcára küldtek minket, csatákra buzdítottak a gyurcsányi rezsimmel szemben, hogy aztán kukaborogató, felforgató csőcselékként mutassanak be minket, és ne győzzenek elhatárolódni tőlünk, illetve bebörtönözni minket (lásd Budaházy György ügyét). A valóságot elferdítve propagálják, a minimális elismertséget sem megadva, aminek ékes példái Kövér és az Elkúrtuk c. film hazugságai az utcai harcokról. Megérte? Most is ott lennék persze, de már jobban átgondolva… Az viszont nagy tanulság, hogy a politika csak felhasználja és hasznos idiótának tartja az idealista harcosokat. Ettől még persze idealista harcosnak kell lenni, ami nem vakságot jelent, hanem az ideák képviseletét, és az ideákért való harcot. Az ideákkal szembemenő célok viszont nem támogathatók akkor sem, ha az egyén elvei rendben vannak.

Ukrajnára rátérve. Mennyire kell szűklátókörűnek lenni ahhoz, hogy ne vegyék észre, hogy nem pusztán golyófogónak és egy hasznos áldozatnak tartják őket, hanem még az ország is, amiért elvileg harcolnak, teljesen más irányba megy, mint ami igenelhető lenne? Abba most ne is menjünk bele, hogy Ukrajna egy soha nem volt ország, így még történelmi legitimitása sincs, tehát a hozzá kapcsolódó nacionalizmus, aminek alapja egy mítosz lenne, az sincs meg, vagy teljesen hamis. Az viszont igenis problematikus, hogy egyes vadbaromarcúak megelégszenek azzal, hogy horogkeresztes és SS-jelvények alatt harcolhatnak, de hogy valójában miért is teszik ezt, az nem nagyon érdekli őket.

Ezen szubkulturális jelmezviselési jogért még a cionizmus sem zavarja őket, sőt, a fogságból szabadulva egyből Izraelbe rohannak – így lesz a ’45-ös harcokat amúgy is meggyalázó „Festung Mariupol” jelszóból „Festung Maszada” (lásd: ITT vagy: ITT). „Valamiért” nem Budapest, Sztálingrád vagy Berlin védőihez hasonlították magukat, hanem kerestek egy cionista analógiát. Aki ezt igeneli, vagy legalábbis nem tesz fel kérdéseket, annak értelmi képességeivel probléma van. És ennek nincs köze ahhoz, hogy mit képvisel Oroszország, ami tényleg érdekes és megvitatandó témakör, de az Azov alakulatnak és társalakulatainak viselkedése egyértelműen elítélendő, és maximum negatív példaként lehetne rájuk hivatkozni. Mégis vannak, akik pozitív példának próbálják őket beállítani, mondván, hogy „ők nem pofáznak, hanem fegyvert fogtak a hazájukért!” Ilyen demagóg és felszínes érvelés alapján az ISIS terroristái is hősök, mert azóta is foggal-körömmel harcolnak (robbantanak) azért, amiben hisznek. Festung Moszul!? Nekem amúgy szimpatikusak a vallási fanatikusok tántoríthatatlan hite, meg  jó dalokat is írtak ezek a „bátor, fegyvert ragadó, nemcsak interneten kommentelő, maximum airsofttal rohangáló harcosok”, de attól mégiscsak terrorista szarháziak, akik az iszlám lejáratására szerződtek az Ördöggel (nem mellesleg a szintén muszlim Hezbollahnak kellett őket rendreutasítani). Az Azov és hasonszőrű alakulatainak küldetése is az, hogy a szélsőjobboldali kultúra maradékát is lejárassák, mellékküldetésben persze kaptak egy kis oroszellenes soviniszta küldetést, hogy siettessék a konfliktus eszkalálódását…

Az Azov delegáció Izraelben

Aki nem is akar a színfalak mögé nézni, akit csak a külsőségek érdekelnek, aki akkor is fegyvert fogna a „hazáért”, amikor egyébként a hazát éppen véglegesen elveszejtik és tulajdonképpen ehhez kell asszisztálni, egyrészről azzal, hogy fegyverrel védi meg ezen folyamatokat, másrészről azzal, hogy szívességet tesz a saját önfeláldozásával, az hasznos idióta, vadbaromarcú, akinek létrendi szintje egy áldozati állathoz konvergál. Az egyéni átélés csak akkor adekvát, ha az ok és az okozat is legitim. A nacionalizmuson túl vannak más identitások is, amiket hierarchiába kell rendezni, illetve még pusztán nacionalista alapon sem igenelhető a szűklátókörűség. Hazám érdekei nem feltétlenül azok, amik felszínesen és első rátekintéssel annak tűnnek. Az Azov harcosai és társai akkor jártak volna el helyesen, ha ők kergetik el az ukrán vezetést és megpróbálják szellemi értelemben tradicionális alapokra helyezni az országukat. Mivel azonban hiányzik az ország mögül a történelmi küldetés, ezért marad a horogkeresztes (és NATO, izraeli) zászlókkal való pózolgatás és a fegyvertársi kapcsolat a cionista bajtársakkal. Közben ki lehet találni látványos és amúgy tényleg tetszetős álrítusokat (vagy megpróbálni sajátként értelmezni letűnt korok rituáléit), de ez a hollywoodi giccs legjobb esetben is csak önámításra jó, egyfajta „úgysem tudunk semmit tenni, úgyis megdöglünk a CIA érdekei szerint, de legalább tegyük ezt vikingjelmezben” hozzáállás.

Néhány, korábban terjedő Festung Mariupol plakát…

Ukrajna jelenleg 1. teljes mértékben eladósodik a Nyugat felé, 2. minden „támogatásért” cserébe antitradicionális dogmákat kell elfogadnia és ráerőltetnie a társadalomra, például a sátáni hitvallásnak tekinthető buzilobbi tévtanait. Eközben a fronton nyugodtan meg lehet halni (kötelező!) bármilyen felvarróval a válladon. Hát, gratulálok. A zsidó Zelenszkij pedig továbbítja a Tel-Avivtól kapott kérdést a védelmi minisztere, Reznyikov felé (akinek a neve saktert jelent): a szélsőjobboldaliakat lelövik, ugye?!

(Egy harcos gondolatai rovat, Barcsa-Turner Gábor)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink