8.6 C
Budapest

“Ne bántsd a magyart!” – Zrínyi Miklós az oroszlánszívű hadvezér

Ez az elhíresült figyelmeztetés Zrínyi Miklósnak (1620-1664) “Az török áfium ellen való orvosság” című röpiratából származik. Zrínyi Miklós költő és hadvezér volt, a Szigetvárat védő és ott hősi halált halt Zrínyi Miklósnak (1508 körül-1566) a dédunokája.

zrinyi-miklos-4

A dédunoka nyomdokaiba lépett a nagy elődjének. Az ő élete is folytonos küzdelemben telt az oszmán hadigépezet ellen, mely a keresztény Európát századok óta szétzúzni igyekezett. Zrínyi politikusi éleslátását igazolja, hogy észre veszi a Magyarország ellenében erősödő Habsburgok fenyegetését hazánk függetlenségére.

A kiváló nevelésben részesült Zrínyi Miklós kora egyik legműveltebb alakja. Beírja nevét a klasszikus magyar irodalomba a Szigeti veszedelem hősi eposzával is. Ő a magyar barokk kiemelkedő egyénisége, ám Zrínyi magát legfőképpen katonának tekinti:

“Nem írom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel
Az én örök híremet.”

Zrínyi valóban kivételes tehetségű hadvezér, akinek a törökök feletti győzelmeit nemcsak a római pápa, de Európa összes királyi udvara elismeri, kitüntetésekkel, ranggal jutalmazza. Zrínyi cselekedeteit azonban nem az öncélú hiúság és dicsvágy motiválta, hanem a szinte misztikus hazaszeretet és oroszlánszívű bátorság.

Anyagi és szellemi kincseit egyetlen célra fordítja: a török hatalmának megtörésére és Magyarországnak a régi dicsőségbe való visszaállítására.

“Elfussunk? Nincs hová! Sehol másutt Magyarországot meg nem találjuk. Senki a maga országából barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyezhessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sehol nincs, hanem Pannóniában. Itt győznöd vagy halnod kell!”

Zrínyi az ellenállás és a mozgósítás érdekében fogalmazza hadtudományi munkáit,röpiratait. Ezek közül a legismertebb, a legfontosabb, napjainkig aktuális: Az török áfium ellen valóorvosság (áfium-ópium).

Ezt a röpiratot 1661-ben veti papírra. Tömör, példákkal alátámasztott, bátor hangú írás. Gondolatiságát tekintve két részre osztható.

Első részében Zrínyi leírja, hogy hazánk miért nem remélhet segítséget Európa nemzeteitől a török ellen folyó függetlenségi harcában:

  • a lengyelek erejét felemészti az oroszok és svédek elleni viszálykodás
  • az olaszok megosztottak
  • a spanyolok messze vannak és kisebb küzdelmeik lefoglalják őket
  • a németek nem felejtik Attila hun király ellenük irányult támadásait
  • az angolok más világ,más természet
  • a franciáknak nem érdeke a független Magyarország

A röpirat levonja a következtetést: hazánk nem számíthat külső támogatásra:

“Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, és ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért, hogy a török ebekkel meg nem bánassuk, hogy semminek tartott minket.”

A röpirat másik részében az országon belüli összefogást sürgeti,mely tettekben kell, hogy megnyilvánuljon. Alapvető fontosságúnak tartja egy nagy létszámú, népi jellegű, állandó hadsereg felállítását. Ez az ütőképes, azonnal mozgósítható haderő biztosíthatná az ország szuverenitását.

 “A serdülő ifjakat kell a katonai pályára buzdítani.”

A Habsburg-udvar számára a feltörekvő, szókimondó, népszerű Zrínyi Miklós egyre nagyobb veszélyt jelentett, politikai ellenfelüket látták benne. A máig vitatott vadászbalesetben bekövetkezett halálának a hírére tehát fellélegzett a bécsi udvar, a magyarok pedig merényletre gyanakodtak.

zrinyi-miklos-5
Zrínyi Miklós “vadászbalesete” merénylet lehetett?

A magyarság egy kivételes képességű, igaz fiát siratta a 44 éves korában elhunyt Zrínyi Miklósban. Mi kései utódok erőt meríthetünk áldozatos sorsából.

“Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon úgy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodna honja!”

/Petőfi Sándor/

(Kovrig Attila – ÚjErő.net)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink