A Jobbik alelnökének Facebook oldalán megjelent írása arról, hogy miként is kellene a migrációhoz viszonyulnia az európai népeknek. Ne a menekülő kisgyermekek képét lássuk, hanem azt, amilyen jövő vár kontinensünkre, ha hagyjuk magunkat megtéveszteni! Volner Jánossal nemsokára hosszabb interjút olvashatnak honlapunkon!
„Én csak egy szabad országban szeretnék élni” – mondják a kontinensüket elárasztó illegális bevándorlók. A sajtó egy része pedig lelkesen bólogat nekik, hiszen miért ne lehetne méltányolható ez az igény? De vajon mi történik, ha valaki egy nagyobb házba szeretne költözni? A ház jelenlegi tulajdonosa átengedi, vagy megosztja vele az otthonát? Aligha. A józan ész alapján fog eljárni: először fizikai akadályokba ütközik az új „honfoglaló”, utána magával a házigazdával és az állam erőszakszervezetével, a rendőrséggel kerül szembe. Ezt kicsiben, a józan ész szavára hallgatva, saját magunk védelmében teljesen természetesnek tekintjük, így védjük meg az életterünket, családunk biztonságát. Közösségi (uniós) szinten azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a józan ész szava lesz a döntő, nem magunkat és az életterünket helyezzük biztonságba, hanem azokat, akik minden jóból részesedni akarnak, amit mi birtoklunk. De vajon jól járhatunk-e a józan ész háttérbe szorulásával, az egészséges védelmi reakciók elfojtásával? Kizárt.
A sajtó egy része a bevándorlók elesettségét a gyermekeiken keresztül mutatja be. Hiszen ki ne találná aranyosnak azt a göndör-fürtös kislányt, vagy azt a bánatos szemű, maszatos kisfiút? Sokan ezekkel a képekkel válnak természetes, emberi érzésekre alapozó hatásvadászat áldozatává. De vajon hű képet festenek a helyzetről a valóság alaposan megválogatott darabkái? Talán nem a katonakorú muszlim férfiak jelentik az illegális bevándorlók jelentős többségét?
1950-ben a mai Európai Uniót területén 1,5 millió muszlim ember élt, számuk mára 20,4 millióra nőtt, részben az ilyen családokban előnyben részesített sokgyermekes családi modell, részint a vendégmunkások tömeges foglalkoztatásával együtt járó bevándorlás miatt. A kontinensen kívülről érkező bevándorlási hullám, csupa olyan embert hoz ide, akiket nem az európai értékek tiszteletére neveltek. Ezek az emberek nem vették át a befogadó népek kultúráját, értékrendjét, szokásait, sokszor még a nyelvét sem beszélik. Miközben akár dologtalanul is részesednek az adóbefizetésekből származó jóléti rendszer áldásaiból, az európaiak kultúrájára és értékrendjére már nem tartanak igényt. Ehelyett a muszlimok létrehozták a saját mikrokozmoszaikat: Nyugat-Európában a hatóságok immár több száz úgynevezett „no-go” zónát tartanak nyilván, azaz olyan területeket, ahova nem muszlim embernek nem tanácsos belépnie. Ezeken a területeken az iszlám törvénykezés, a Sharia van érvényben, nem az európai jogszabályok.
Akik az aranyos gyermekeket bemutató felvételeken elérzékenyülnek, gondoljanak arra, hogy éppen ezekkel a családokkal gondoskodunk arról, hogy Európa szívében újabb no-go zónák jöjjenek létre. Az európai értékek megsemmisítését nyíltan zászlajukra tűző szélsőséges iszlám gyűlöletprédikátorok jelentős többsége sem muszlim országokban nőtt fel, hanem itt, Európában. Egykor ők is olyan aranyos, maszatos kisfiúk voltak, akik láttán meglágyult a szív. Kedves olvasóim, vegyük már észre: az európai értelemben vett szabadságot éppen azok szűntették meg a több száz muszlim „no-go” zónában, akik az európai szabadság gondolatát hangoztatva jöttek ide. Az európai szabadságjogokra való hivatkozással alkalmazott szájzártörvények helyett a kuruc.info oldalait érdemes olvasnunk ahhoz, hogy a muszlim no-go zónák valóságával is megismerkedjünk, ha már a fősodratú médiából a síró gyerekek képei kiszorítják a valóságnak ezt az elfedni kívánt, de egyre inkább jellemző szeletét.
(Betyársereg)
