“Az alábbi bejegyzést eltávolítottuk, mert az megsértette közösségi irányelveinket” – bár a konkrét szavak tekintetében olykor változatos, de lényegét tekintve ehhez hasonló üzenettel talán már sokak találkoztak a Facebook globális terjedelmű világában – amelynek hálózata jelenleg kétmilliárd felhasználóval rendelkezik. Leginkább és kifejezetten azok találkozhatnak ilyesféle rendszerüzenetekkel a Facebookon, akik hozzánk hasonlóan nem kívánják a világ legnagyobb online közösségi hálója által is kikövetelt liberális politikai irányelveket propagálni.
Célkeresztben a liberalizmust kritizálók; a normalitásra igényes szervezetek és személyek!
Ha hirtelen nyúlunk a zsebünkbe, rögvest tudunk megannyi olyan esetet mesélni, amikor szinte bárminemű megelőző ok nélkül törölték megannyi különböző magyar jobboldali szervezet és személy oldalát a Facebookról. Kiindulva saját környezetünkből, elég csak arra az elnyomásra utalni, ami az Erő és Elszántság központi- és alapszervezeti oldalait sújtotta: eleinte a törlés okaként a Betyársereg képeinken látható szimbólumáért, később a Betyársereg nevének kiírásáért, legutolsó időkben pedig már csak egy puszta Erő és Elszántság rendezvény beszámolójáért is azonnal törlésre kerültek oldalaink (így járt egymás után többször saját Facebook-oldalam is – a cikk szerzője) – jelenleg pedig már nincs is oldalunk a Facebookon.
Ugyanígy törölték a Betyársereg oldalát több tízezres követői létszám mellett, az Identitesz oldala is így járt még a nyár folyamán, de ugyanilyen vakbuzgósággal törlik folyamatosan a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom oldalait is. A legszembetűnőbb esetek egyike pedig Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere személyes oldalának törlése, a másik a 888.hu kormányközeli online sajtóorgánum Facebook oldalának eltávolítása volt. Bár utóbbi két eset mindegyikében csupán átmeneti helyzet állt elő, az eltávolítási folyamat viszont ezen példáknál is megindult.
De ne is rugaszkodjunk túlságosan messzire, hiszen nem kell, hogy az ember politikai szervezetek számára hozzon létre Facebook-oldalt. A közösségi hálóról való eltávolításhoz elég, ha saját profilunk idővonalán osztunk meg olyan bejegyzéseket, amelyek ne adj’ Isten hazaszeretetről, kultúravédelemről, esetleg a hagyományos családmodell melletti elköteleződésről tanúskodnak. Sőt, legtöbbször elég annyi is, ha a liberálisok által nem kedvelt #defendeurope (“megvédeni Európát”), esetleg ha még erőteljesebbek vagyunk a #smashculturalmarxism (“összetörni a kultúrmarxizmust”) hashtageket használjunk bejegyzéseink során (utóbbi száz százalékos arányban veri ki a biztosítékot liberális polgártársaink táborában).
És a mechanizmus az esetleges bejegyzések törlésével még nem szokott véget érni, legtöbb esetben az adott személynek a Facebook által uralt online térből való teljes eltávolítása szokott végső pont lenni a történetben. Egy szó mint száz, egyre feltűnőbb és nyilvánosabb az a forma, ahogyan a Mark Zuckerberg által irányított globális vállalat uralja mindannak a kétmilliárd embernek a gondolkodását és értékrendjét, akik mindennapjaik jelentős részét a Facebook felületén töltik (vö. metapolitika). És a legszomorúbb mindebben az, hogy ez az embertömeg még csak észre sem veszi, hogy miután regisztrál a Facebookra, megszűnik minden önállósága: gondolkodása és értékrendje fölött egyértelmű monopóliumot élvez a globális vállalat. Hiszen azt, hogy milyen oldalak működhetnek és azt, hogy ezek közül milyen oldalak hirdetését látjuk: kétségeink ne legyenek, elsőként a Facebook vezetősége dönti el.
Terjeszkedő hálózat: liberális elnyomás az Instagram felületén is
Az Instagram egy fényképek és rövid videók online megosztásán alapuló alkalmazás, amely 2013-ban már legkevesebb 100 millió felhasználóval rendelkezett. Az alkalmazás cikkünk vonatkozásában való érdekessége az, hogy 2012 áprilisától a Facebook tulajdonába került – ahogyan ugyanez megtörtént már megannyi, folyamatosan előtérbe kerülő telefonos alkalmazással is. Az Instagram története reálisan mutatja be, hogyan vásárolja fel és építi be saját birodalmába a Facebook mindazon alkalmazásokat, amelyek sikertörténeteket képesek alkotni.
Az Instagram a jelenlegi tulajdonos jóvoltából a Facebookhoz hasonlóan ugyanazon liberális véleménydiktatúra szerint sújtja mindazon felhasználókat, akik akárcsak egy porcikányit is eltérnek a nemzetközi baloldal célkitűzéseitől. Elég egy számukra nem tetsző kép megosztása, vagy egy szintúgy számukra nem szimpatikus hashtag használata.
A népszerű telefonos alkalmazások közül a Facebooknak jelenleg egyetlen erős riválisa van a legfiatalabb generáció körében, a Snapchat. A Facebook egyelőre nem tudta felvásárolni a céget, viszont könnyed egyszerűséggel úgy reagál a kialakult piaci viszonyra, hogy folyamatosan átveszi birtokban lévő alkalmazásainak átalakításával a Snapchaten elérhető összes olyan elemet, amely utóbbi alkalmazást népszerűvé tette (hozzáteszem, rövid idő kérdése, és Zuckerberg markában landolhat a Snapchat is).
A Facebooknál látható, hogy nemhogy nem halványul a vállalat jelentősége, gyakorlatilag minden riválisnál történő újítást dinamikusan beépít saját profiljába, fokozatosan törtetve a teljes körű piaci monopólium megszerzésének irányába.
Röviden a liberális jelentgetőkről
Ahogyan egy jól működő titkosszolgálat sem működhet kellő létszámú besúgó hálózat fenntartása nélkül, úgy a Facebook kezelőinek áldásos munkája sem működhetne megfelelően olyan, a nemzetközi baloldal ügye iránt elkötelezett liberális felhasználók tömege nélkül, akik sivár életük legfontosabb mozzanatait az európai ember életközösségét védő patrióták jelentgetésével töltik ki. Olyan embertípusról van szó e tekintetben, amely gyáva módon – félve a nyílt sisakos politikai küzdelemtől -, a háttérben mozogva, sunyi és aljas jelentgetésekkel vívja meg a liberalizmus nagy történelmi (vég)küzdelmét.
Több szót nem is érdemelnek.
Alternatívák nyomában: Oroszország és Kína
A világon többek között van két olyan példa (két ország), ahol az államvezetések úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet a Facebook uralmából. Ugyanis aki uralja kétmilliárd ember gondolkodását és értékrendjét, annak olyan hatalom összpontosul a kezében, amely senki másnak nincs jelenleg a Földön. És ez különösen azon jelen esetben problémás, amikor ezt a hatalmat a normalitás és a természetes társadalmi normák felforgatása érdekében használják.
Oroszországban így a Facebook helyett a Vkontakte (VK), Kínában pedig többek között a RenRen nevű közösségi háló van előtérbe helyezve (hozzáteszem Kínában közvetlenül el sem lehet érni a Facebookot). Szóval vannak azért még olyan államok, ahol a Facebook által hőn vágyott monopolhelyzet még nem áll rendelkezésére.
Mi a megoldás? Van kiút?
A legnehezebb sosem a kritika felállítása, hanem a megoldás megtalálása. Globális nagytőke híján a Facebook monopolhelyzetét megtörni délibábos művelet lenne, ez tény. Sokan a Vkontakte közösségi hálójában látják az alternatív megoldás lehetőségét – magyarul, hogy kezdjünk el átregisztrálni az orosz tulajdonú oldalra. Ezt speciel ideális szempontból abszolút jó ötletnek tartom, viszont a megvalósíthatóság tekintetében már gyenge kezdeményezésnek. Hatalmas összegű forrássokkal rendelkező reklámhadjáratra lenne szükség ahhoz, hogy a hazai Facebook felhasználókat meggyőzzük e lépés fontosságáról. Továbbá az is hatalmas bökkenőt jelentene, hogy a Facebook a mindennapi élet során rendelkezik pozitív és kényelmes, kisegítő funkciókkal, a kényelmet pedig a legnehezebb elhagyni az átlag, fogyasztói berendezkedéshez szokott polgár szemszögéből.
A helyzetünk nem egyszerű, hiszen a nemzetközi baloldalból máról holnapra globális baloldal válik, globális tőkével és globális metapolitikai uralommal. Mozgalmunk építkezése szempontjából minden lehetséges alternatíva érdekelt, küzdelmünk során pedig minden eszközt meg kell ragadnunk, amivel a kulturális, társadalmi és politikai helyreállítást szolgáló ügyünk üzenetét eltudjuk juttatni a szélesebb választópolgári rétegekhez.
Lehetséges megoldás: leleményesség és hagyományos marketing
Mindezekből leszűrve úgy vélem, hogy a rövidtávú megoldás egyrészt a leleményességen (az online alternatívák felismerésén és maximális kihasználásán), valamint a hagyományosnak minősülő politikai marketingeszközök újbóli előtérbe helyezésén lehetséges.
Viszont mese nincs, a Facebook liberális elnyomása minket meg nem törhet! Minél magasabb falakat állítanak elénk, elszántságunkat annál inkább megerősítik!
Jövünk!
László Balázs, alelnök Erő és Elszántság
