Minden várakozást felülmúlva teljesített az Attila Védvonal Emléktúra. A Betyársereg harcosai ellenőrzőpontjukon a „betyártanyán” várták a megfáradt, de elcsigázott túrázókat.
Több mint 180 induló vett részt a túrán, ami hatalmas siker (a szervezők a túra szervezésénél 100 főre számítottak először, mint elmondták nekünk – a szerk.), lévén, hogy első alkalommal került megrendezésre a túra. A jó idő is a túrázók mellé szegődött, így igazi kiránduló idő várta az indulókat.
Az esemény a második világháborúban, a Budapest körül védekező hőseinknek állított méltó emléket úgy, hogy még sem volt csak a történelmi szál kiélvezve. Nagyon jól eltalálták a szervezők az arányokat: valamelyik ellenőrzőponton hagyományőrzők bemutatóztak és tették interaktívvá a túrát, valahol mai létező szervezetekkel lehetett találkozni. A Rongyosok pontján szószerint igazi hadiállapot uralkodott, valahol azonban tényleg a pihenésé és az ellátásé volt a terep. A maglódi HVIM és Jobbik a célban emléklappal, kitűzővel és egy tál babgulyással várta a beérkezőket.
A résztvevő szervezetek a kettő főszervezőn kívül: Pax Hungarica, Betyársereg, Jobbik, Kárpát Háza Őrei, Magyar Nemzeti Gárda.
A szervezők végig rádión tartották egymással a kapcsolatot, ha volt olyan csoport, amelyik eltévedt, akkor azért vagy autó ment, vagy a legközelebbi pontról gyalogosan indultak keresésükre. Minden résztvevő csak pozitívan nyilatkozott a túráról: bőséges volt az ellátás (valaki viccesen gasztrotúrának nevezte), látványosak voltak az ellenőrzőpontok, az útvonal végig ki volt szalagozva, az itiner kisebb hiányosságokkal profira sikeredett, és a végén igényes, szép emléktárgyakat kaptak a célba érkezők.
Kijelenthetjük, hogy sikerült méltó emléket állítania a szervezőknek a Budapestet védő hősöknek, és a nemzeti oldali összefogás is jelentőset lépett előre.
Az Attila Védvonal Túra a főszervező szemszögéből
Elöljáróban engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki ennek a rendezvénynek a megszervezésében és zavartalan kivitelezésében részt vett és természetesen a túrán indulóknak is, akik megtiszteltek minket azzal, hogy végigmentek a védvonal szinte teljesen korhű szakaszán!
Az ötlet az Attila- védvonal napon (tavasz végén) született, amikor Maglódon, az Árpád-vezér parkban megláttam a védvonal korabeli térképét. Rádöbbentem, hogy ismerem a területet mivel rendszeresen túrázom a környéken és ott, akkor értelmet nyertek számomra az egyébként inlogikus helyeken lévő árkok, tölcsérek, földhányások. Jött az ötlet, hogy ha már Budapest elestére emlékezünk a Kitörés túrával, akkor talán az ostrom kezdetére, a hajdanvolt emberek védelmi törekvéseire és az itt harcoló és elesett katonák emlékére szervezzünk egy emléktúrát. Az álmom az volt, hogy azon nemzeti szervezetek. akiknek fontos a nagyapáik heroikus küzdelmének az emléke, egy jelképes védőgyűrűt hozzanak létre erre az egy napra a védvonal megmaradt állásain. Én úgy érzem, hogy minden várakozásunkat felülmúlóan sikerült!
Hubatkához (Barcsa T. Gábor, HVIM alelnök – a szerk.) fordultam segítségért, mivel közvetlen ismeretségem nem volt a szervezetekhez. Örömmel konstatáltam, hogy milyen sokan tartották jó ötletnek és vállalták szervezeti szinten a részvételt. A Hatvannégy Vármegye és Ifjúsági Mozgalom, ill. a Rongyosok Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Szent László tagozata vállalta a főszervezői feladatokat én pedig a többi szervezet által kijelölt kapcsolattartóval, hatóságokkal koordináltam össze a már nyáron kitűzött 10.19-ei megemlékezést. Jelentkezett a Betyársereg, egyeztettem a Pax Hungarica Mozgalommal és érdekes tapasztalataim voltak. Mivel én nem vagyok egyik szervezetnek sem a tagja, csak egy egyszerű magyar ember, nem voltak közvetlen tapasztalataim csak a média által sokszor eltúlzott információim a különböző szervezetek tagságáról. Ahogy az életben, úgy nyilván a sok száz, ezer, tízezer embert összetömörítő közösségekben is vannak olyan szélsőségek amelyet ki lehet pellengérezni, de én egyik szervezet kapcsolattartójától sem tapasztaltam negatívumot, csak áldozatkészséget!
Őszintén szólva tartottam a hírek alapján attól, hogy a hatóságok részéről lesz kötözködés, indokolatlan vegzálás. Nem, hogy ilyen nem történt, hanem éppen ellenkezőleg! Úgy a Pest megyei rendőrfőkapitány, mint az erdészet, természetvédelmi hatóság megkapta a korrekt tájékoztatást minden tekintetben. Túra pontos útvonala, résztvevő szervezetek, ellenőrzési pontok helye, indulás és cél…. mindent megírtam. Tájékoztattam a dandártábornok urat és a területileg érintett rendőrkapitányságokat arról, hogy a megemlékezés okán engedéllyel tartott színházi fegyvereket fognak használni néhány ponton és hagyományőrző (II. vh-s) katonai egyenruhában lesznek a pontőrök. A vaklőszer használata a színházi fegyverekben nem ütközik jogszabályba!!
A túra érintette a Fóti-Somlyót, amely tetején és alján több állás maradt fönn. A Természetvédelmi hatóság az eredeti útvonalra nem adta az áldását, mivel fokozottan védett területen haladtunk keresztül és az idén találtak ott két különösen védett növényt, amelyek közel 20 évig nem voltak láthatók a Somlyón. Találkoztam a helyi természetvédelmi őrrel és egyeztettük az általa javasolt útvonalat. Vállalta, hogy a túra kezdetéig megtisztítják és jól láthatóan fölfestik az ösvény melletti „zöld” jelzést. A túra előtti napra a hatóság az általa vállalt tisztítást és jelzéseket maradéktalanul elvégezte (köszönhető KR. természetvédelmi őrnek).
Nem írom le részletesen miként egyeztettem a Betyárokkal, Kárpát Haza Őreivel, Magyar Nemzeti Gárdával, Pax Hungarica-val miként egyeztettünk frekvenciát, hogy kommunikáljunk a túra alatt, kijelölés stb. A HVIM két tagja szerkesztette a képeket és hirdette a facebook-on. Sok szervezés és egyéni egyeztetés szükséges, hogy minden klappoljon, hogy minden szervezet magát adhassa, hogy minden jogszerű legyen, a hatóságoknak se legyen kifogása. Persze voltak olyan helyzetek amikor leszedtem az összes csillagot az égről és hol ezzel, hol azzal acsarkodtam, de úgy látom, hogy megérte.
Túráról
Igen kegyes volt hozzánk a Jó Isten, mivel parádésan szép időben tarthattuk a megemlékezést. A szombat reggeli találkozó Dunakeszin számomra igen meglepő volt a létszám miatt. A HVIM budapesti szervezete indította a túrát. Kijött egy járőrautó a kapitányságról három rendőrrel , egyeztettem a vezetőjükkel és a továbbiakban egy esetet kivéve csak csöndes szemlélői voltak az indításnak. Történt valami, ami miatt most szégyellem magam, ott meg izgalomba jöttem. Telefonált a százados, hogy lakossági bejelentés érkezett, hogy egyes indulók oldalba vizelik a házak kerítését. Megfordult a bornyú bennem és aki ott volt az hallotta a véleményemet! Nagyon remélem, hogy mindenki. Ezúton kérek elnézést az okozott kellemetlenségért, hogy voltak olyanok is a köreinkben, akik tehén módjára végezték a dolgukat!
Az első ellenőrzési pont a Rongyosok által felügyelt Fóti-rakétasiló maradványai között volt. Igen látványos mai katonai egyenruhában 2 srác volt itt, akik színházi fegyverekkel (AK-47, AMD-65) adták meg az alapozó feelingjét a továbbiakban.
A Somlyó területére érkezvén találkoztunk a fönt említett természetvédelmi őrrel és a szalagozáson, jelöléseken kívül plakáttal hívtuk föl a résztvevőket a természeti értékeink megóvására. A „Pipa padoknál” volt a Rongyosok második pontja. Tekintettel a hely kiemelt védettségére és az útvonal tanösvénnyé minősítésére, fegyver nélkül látták el a teendőiket.
Mogyoródon a főtéren halad át a túra és kiemelném az itt lévő cukrászda tulajdonosának a hozzánk való viszonyulását, adomány jellegű (előállítási költség) vendéglátását, amelyben minden túrázó 10 féle süteményből választhatott egyet.
Fölfelé kilátóhoz már tapasztalhatták a túrázók, hogy milyen vicces emberek vannak és áthelyeztek egy szalagot. Ugyan a Gödöllői-dombság második legmagasabb pontja elég jól mutatta az irányt, de rá kell, hogy mutassak: rosszindulatú emberek vannak és ebben a helyzetben tenni ellenük nem nagyon lehet semmit. Miattuk biztosítottunk térképet és track-et. A Makovecz Imre által tervezett, sajnos állagromlás miatt lezárt kilátó mellett volt a Rongyosok fő pontja. A kaptató után a Gyertyános fái között kiépített állások fegyveres őrök várták a túrázókat gyümölcsökkel, süteményekkel. A pecsétet Adolf Hitler alteregója adta mindenki számára. Itt pusztán a feeling megteremtése miatt használták a színházi fegyverek egy részét (jogszerű keretek között).
Néhány kilométerrel odébb a Pax Hungarica ellenőrzési pontja egy az erdőben fennmaradt nem kicsi gyalogsági árokban volt. A mezőgazdasági területről egy rekettyésen keresztül vezetett az ösvény az árokban, ahol a hungarizmus mai képviselőinek egy része vendégelte meg az embereket süteményekkel és biztosítottak vizet. Sajnos a Rongyos és a Pax pontja között szintén jártak „kedves” emberek és téptek le a szalagozásból. Ezen a szakaszon már voltak akik eltévedtek és kb. egy kilométerrel többet tettek meg.
A 3-as főútnál nagyon remélem, hogy minden induló tapasztalhatta, hogy a korrekt tájékoztatásnak, egyeztetésnek milyen együttműködés lehet az eredménye. Itt lakott területen kívül, négysávos úton haladt keresztül az útvonal. A Kistarcsai kapitányságról biztosítottak a rendezvény idejére baleset megelőzési célzattal két rendőrjárőrt akik a forgalmat időszakosan blokkolván szakaszosan engedték át az embereket a főúton. Én beszéltem velük és megköszöntem azt az igen korrekt segítségnyújtást amiben részesítettek a túrázókat.
Betyártanya: A Bolnoka gerincén egy olyan ponton volt kijelölve ahol a „piros” ösvénnyé keskenyedett. Merem remélni, hogy az itt lévő marcona srácok olyan oldalukról mutatkoztak be azoknak is akik eddig nem ismerték őket, hogy az igazán pozitív. Önvédelmi kiképzőjük vezetésével biztosították az almát és az ásványvizet minden résztvevőnek.
Isaszeg végén, a tórendszer úttest alatti ún. átereszénél volt a Kárpát Haza Őreinek az ellenőrzési pontja. Csokoládéval, teával és egy kicsiny kiállítással kedveskedtek a résztvevőknek. Az isaszegi szakaszon a helyi Jobbikkal és a Magyar Nemzeti Gárdával biztosították a zavartalan áthaladást. A Jobbik a temető aljában (ahol a zöld jelzés vezet) hagymás zsíroskenyeret osztott és a Kálvárián két MNG-s őr vigyázott arra, hogy a temető csendjét ne zavarja meg semmilyen provokáció. A Kálvária panorámáját bátran ajánlom mindenkinek!
Az útvonalat részben útvonaltervezés (járható vadregényes), részben katonai látványosság miatt a katonasírok felé vezettük. Maga a hely tölgyerdőben lévő emlékművek kiépített együttese amit elsősorban az 1848-49 Isaszegi csata emlékére hoztak létre. Azt már kevesebben tudják, hogy az Attila 1 egyik máig is fennmaradt legmélyebb harckocsiárok maradványa van itt. Nagyjából 5 méter mély és széles, több száz méteren húzódik. Az MNG itt teával, szőlőcukorral próbálta frissíteni a fáradó többséget, továbbá a KHŐ-höz hasonlóan bemutató táblákkal.
Isaszeg-Öreghegy aljában van egy igen vadregényes horhos meredek oldalakkal. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom első ellenőrzési pontja egy a mostani katonai elvárások alapján létesített álcázott pont volt. Süllyesztett tűzrakó hellyel, álcázott géppuska állással. Pecsételéskor müzliszeletet és vizet kapott minden áthaladó, majd többen 4×4-be kapcsolva másztak ki a horhosból és indultak a Bajtemetés irányába.
Ezt a helyet általában csak úgy ismerik Péceli rakétasilók. Masszív emelkedő vezet föl a hajdanvolt szovjet bázishoz, ahol még most is megvannak a rakétaindító járművek beállói és a központi bunker. Ez volt a HVIM budapesti csapatának (akik az indítást is intézték) a második pontja. Igen ötletesen oldották meg a bográcsállványt és forró teát kapott itt mindenki.
Pontosan tudom: az utolsó szakaszon van tele mindenkinek a hócipője és, ha előtte nem is, itt általában megfogalmazódik sokakban: mi a fenét keresek én itt???? Maglódra a bemenetelt domborzatilag leginkább lefelé haladva abszolválta mindenki. A városban a kijelölt útvonal az Árpád vezér parkig sajnos betonon kellett megtennie mindenkinek. Ez ellen nem tudtunk mit tenni, a hely optimális volt és a szomszédban van a vonatállomás.
A célban a Maglódi HVIM és a Maglódi Jobbik együtt várta a teljesítőket. Katonai sátorban kapták meg a jelvényt, emléklapot és fogyaszthatta el mindenki az igen bőséges csülkös babgulyást kenyérrel, mellé ásványvizet, szörpöt lehetett inni.
Én egész nap ponttól-pontig terepjáróztam (már ahol el tudtam menni) a túra fotósával, aki szabadidejét föláldozva szívességből örökített meg mindent amit látott. Örömmel konstatáltam, hogy akivel beszéltem az jól érezte magát. Férfiasan bevallom: elfáradtam. Annak ellenére, hogy egy rádiós gerincen kommunikáltunk, igen sokat csörgött mindkét telefonom. Örülök annak, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy ennyi szervezetet sikerült összekoordinálni, hogy nem történt baleset, hogy csak ketten adták föl, hogy nem történt rendbontás/ provokáció…. de legfőképp annak: Sikerült a tavasszal megszületett ötletet közös erővel realizálnunk és hiszem azt, hogy értéket teremtenünk!
Véleményem: amennyiben a hatóság megkapja mindazt amire a törvényi keretek között szüksége van, mindenki hajlandó együttműködésre és kompromisszumra akkor az egyébként indokolatlanul negatív színben feltüntetett rendezvényeket ehhez hasonlóan fogják kezelni.
Hiszem és kijelentem: Valóban létezhet összefogás! Lám-lám még egy kívülállónak is sikerült valamicskét megvalósítania, de mindez vezetők nélkül igen nehéz.
Hiszem: Létezik olyan II. világháborús történelmi emlék amely közös és a békés megemlékezés kivitelezhető.
Kijelentem: ha rajtam múlik jövőre jobb lesz, de nem csak rajtam múlik!
Üdvözletem mindenkinek!
Papica
(Deres.tv, Szent Korona Rádió)
