12.6 C
Budapest

Modern Magyar Népmese – főszerepben a cigánybűnözők és egy székely asszony

A dóci tanyavilág továbbra is veszélyes hely. A Betyársereg újból készültsége lépett ugyanis most egy idős, birkáit védő székely-magyar asszonyt bántottak a cigányok. Megtaposták a védekező hölgyet, aki súlyos sérülésekkel került kórházba. 

klipből1
A Betyársereg korábbi akciója során a dóci tanyavilágban

Székely Gyula barátunk „meséje” következik. Sajnos ezen történet minden szava valóság. A főszereplő Gazsi pedig szintén egy helybéli maffiózó, aki a becsületes, dolgos magyarok vérét szívva éli erkölcstelen életét. A hatóságok természetesen nem tesznek semmit és itt lép be a képbe a Betyársereg, amely már többször kellett beavatkozzon a környéken. Most sem hagyjuk cserben a tanyavilágot! A Betyársereg korábbi dóci akciójáról IDE KATTINTVA olvashat.

Tanyasi történet

Mai Magyar Népmese

Él a Csongrád megyei Dóc községben, egy Percsorai tanyán egy szegény juhász, akit Juhász Árpádnak hívnak. Még a kilencvenes években elszegődött hozzá egy Erdélyi szegény Asszony, mindenesnek a gazdaságba. Az Asszonyt, Kiszner Józsefnének, leánykori nevén Tatár Ilonkának hívják, Gyimesbükkön, az ezeréves határ mellett született.

Ebben a gazdaságban volt több mint négyszáz különleges, Újzélandi birka, amelyet még a Magyar Kormány hozatott be az Országba, és azt mondta a szegény juhásznak: ez a birkafajta nagyon jól tartható ezen a vidéken, jó a húsa, támogatunk Téged földdel, és minden lehetséges módon, hogy ezek a birkák szaporodjanak, és sokasodjanak a Nemzetgazdaság örömére.

Telt-múlt az idő, és a helybéli cigány-maffiózó, nevezzük gazsinak, megirigyelte a szegény juhász birkáit, szemet vetett rájuk. Közben persze sok irigy helybéli is lopkodta a szegény juhász birkáit. Ilonka, mint afféle kardos Székely menyecske, nagy elszántsággal, és hűséggel óvta, nevelte gondozta a szegény juhász birkáit. Ez nagyon nem tetszett a gonosz cigánynak, ahol csak tehette, gáncsot vetett Árpádnak és Ilonkának. Nem elégedett meg azzal a több tucat birkával, amit az évek alatt lopatott el az embereivel a szegény juhásztól. Gondolt egyet, kettő lett belőle: talált a cselvetéséhez korrupt kiszolgálókat a magyar (I)gazságszolgáltatás helybéli emberei között. Addig csűrte-csavarta az ügyeket ez a csalárd csapat, felhasználva kapcsolatait, hogy végrehajtást indítottak a szegény juhász ellen, árverezést hirdettek a fele birka-állományra. A meghirdetett árverés előtt a maffiózó emberei lezárták a Dócba vezető utakat, senkit nem engedtek be a faluba, és Percsora felé, a dóciakon kívül. Így történt, hogy a fele nyájat nagyon pici pénzért a lelkiismeretlen végrehajtó segítségével a cigány-maffiózó megszerezte. Telt múlt az idő. A Nyáj újra szaporodni kezdett a szegény juhász tanyáján. A kapzsi cigány ismét ráéhezett Árpád és Ilonka munkájának gyümölcseire. Megjelent egy újabb gonosz szövetséges a láthatáron: a Dél-Afrikából hazatelepült, agyon-üldözött nevezzük őket (madár-testvéreknek) képében. Innentől kezdve már ketten és kétfelől szorongatták Juhász Árpádot, és Kisznerné Ilonkát. Évről-évre zaklatták, támadták a birkák miatt Őket. Közben a Magyar Állam, megszegve ígéretét, cserbenhagyta Árpádot, és hosszú bérletbe kiadta a szegény juhász birkalegelőjét a madár-testvéreknek. Biztosan így akarta kompenzálni őket a sok elszenvedett üldöztetésért.

Gazsi, az eltelt évek alatt tettleg is bántalmazta több alkalommal Ilonkát, és Árpád fiát. Ilonkát még traktorral is megpróbálta elgázolni. Egyszer úgy megpofozta ezt a szegény asszonyt, hogy azóta sem hall arra a fülére rendesen. Hiába a tanúk, a látleletek, vallomások, nyomok és fényképek. A gonosz cigány eddig mindig megúszta a dolgot, sőt korrupt szövetségeseivel úgy csűrte-csavarta a törvény szövedékét, hogy Juhász Árpádot marasztalta el a Magyar (I)gazságszolgáltatás minden alkalommal… Az idő tovább telt és múlt megjelentek segítő Barátok, Hazafiak, Betyárok, jóemberek, akik segítik napjainkban a közben meg-idősödött Ilonkát és Árpádot.

Sajnos a jó szándék és akarat, tettek mellett, az elmúlt vasárnap újabb gaztett történt a percsorai erdőben: Ilonka elindult megkeresni az elkóborolt bárányokat, és lefényképezni azt a két birkát, amit a gonosz cigány kutyái téptek szét az előző napokban. Ilonka, a helyszínre érve látja ám, hogy a gazsi marhái be vannak terelve, és vígan legelésznek a Falu erdejében. Errefelé köztudott, hogy a természetvédelmi területen, és máshol is, tilos az erdőben legeltetni. A gonosz cigány és emberei őrizték a gulyát az erdőben. Mikor gazsi meglátta Ilonka kezében a telefont, szóváltásba keveredtek. Elkezdett gazsi  üvölteni vele, román kurvának nevezte, és azzal fenyegette, hogy felakasztja valamelyik fára Ilonkát. A telefont is el akarta venni tőle, erőszakkal próbálta kicsavarni a kezéből. Ilonka, mint jó Székely menyecske, nem hagyta magát, védte a telefonját, teljes erejével. A cigány egyre erőszakosabb és dühösebb lett. Tarkón vágta Ilonkát ököllel, aki elesett, egy pillanatra talán az eszméletét is elhagyta. Mindeközben a telefont tovább szorította. Gazsi nem tudta kicsavarni a kezéből. Ilonka pásztorbotját sem tudta elvenni. A gonosz támadó, dühében, hogy nem sikerült a terve, óriási patájával rátaposott Ilonka arcára, és elkezdte köpködni. Ilonka az elszenvedett sokk miatt megkétszereződött erővel, maga sem tudja hogyan menekült be a Faluba, barátaihoz, akik mentőt, és rendőrt hívtak azonnal. Jöttek is, segítettek is. Megjelentek a mentősök, Ilonkát bevitték a Szegedi Klinika Sürgősségi osztályára. Itt megkezdték az ellátását, ami alig tartott öt és félóránál tovább…

Ilonka nem azért sírdogált az Orvosra várakozván, mert az ütlegek fájtak, szédült, és hányingere volt, hanem azért, mert Székely Asszony létére, aki eddig csak adott ennek az Országnak, egy bűnöző cigány,  gazsi, lerománozta…  Csontja ugyan nem sérült, de a lelke összetört…

Ilonka jelenleg is Klinikai ellátást kap, néhány napig bent kell maradnia, nincs jól…

A tanulságot vonja le a Nyájas Olvasó.

Székely Gyula

(Betyársereg)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink