Szabó Attila a Betyársereg tagja. Közel 10 éve állunk vele kiváló baráti kapcsolatban, nem csak a bajtársunk, hanem a testvérünk is, személyében egy igazán remek hazafit ismertük meg. A most kirobbant médiahisztéria teljes mértékben próbálja őt lejáratni, illetve felhasználni egy olyan szerepkörben, ami teljes mértékben ellentétes az általa megvalósított cselekménnyel. Kiállunk Attila mellett, hogy tudja és érezze a bajban nincs egyedül! Ezért a honlapon lehetőséget biztosítunk arra, hogy elmondja mi is történt valójában.
– Miért éreztétek úgy, hogy reagálni kell a pártelnök akciójára?
– Mi harcosok vagyunk, ahogy Vona Gábort és a Jobbikot is harcosnak tartjuk, hisz a kezdetektől együtt harcolunk, még ha ez az emlék sokak fejében halványodik is. A harcosok is szoktak békülő jobbat nyújtani az ellenfélnek, de csak egyszer. Ezt a pártelnök is megtette, ugyan Ő nem is egyszer. Eddig mindig elutasítás és megaláztatás volt a válasz. Tehát a megnyilvánulásunk nem Vona Gábornak szólt, hanem annak az embernek, aki ismét tanúbizonyságát adta mérhetetlen gyűlöletének és összeférhetetlenségének. Úgy éreztük megalázott minket is. Lehet, hogy a stílus egy kicsit kemény volt, talán elhamarkodott is, de aki ismeri a betyár mentalitást, az ezen nem csodálkozik.
– Utólag visszagondolva hiba volt nyilvánosan leírni véleményeteket?
– Mondanivalóját tekintve semmiképp nem mondanám, hogy hiba volt és most is kiállunk mellette, mert, ha az akkori érzésre gondolok most is ökölbe szorul a kezem.
– Milyen következményekre számíthattok?
– Nem tudom milyen következményekre számíthatunk, de ha ez kellett ahhoz, hogy azok is rájöjjenek, akik még nem tudták, hogy ki a kirekesztő (és ha a párt vezetése is meghallja a tagság hangját) máris megérte.
– Mit gondoltok erről a néppártosodási folyamatról?
– Nem mondom, hogy nem kell néha szolidabban pengetni a húrokat. Én azaz, hogy Mi (a Vecsési Tagság nevében biztosan) de szerintem sok nemzeti radikális nevében is mondhatom, hogy megértjük a folyamatot, de túlzásokba ne essünk. Ne felejtsük el a régi harcosokat, akik az elején is a széllel szembe mentek és küzdöttek a pártért, akiket kirúgtak a Jobbik tagságuk miatt a munkahelyükről, akiket cigány hordák támadtak meg nemzeti mivoltuk miatt és azokat se, akik hóban fagyban, rekkenő hőségben mentek plakátot ragasztani és tolták a Jobbik szekerét, akár saját pénzükből is. Mi értjük, ez a politika. Lehet néppártosodni, de szerintünk nem mindenáron.
Hadd éljek egy példával. Ez olyan, mintha azt a lovat, amelyik vért izzadva fáradságot nem sajnálva húzza a szekeret a tengerig süllyedő sárban, emelkedőn felfelé, miután sima útra érünk félreállítjuk, nem gondozzuk, hagyjuk éhen halni az út szélén, őt okolva azért, hogy az utunk ideáig rögös volt.
Azért az elgondolkodtat engem egy kicsit, hogy mindenről a médiából kell értesülnöm. Velem még a mai napig nem vette fel a kapcsolatot a párt vezetése.
– A fősodratú média próbálja úgy beállítani ezt az egészet, mint egy belső Jobbik ellenes támadást. Erről mit gondolsz?
– A fősodratú médiát ismerjük. Semmiképp nem a Jobbik elleni támadás volt ez, hanem egy reakció a reakcióra. Ez Köves Slomó megnyilvánulása ellen szólt. Próbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy ezekkel az emberekkel felesleges bármilyen kapcsolatot kezdeményezni, mert Ők maguk a gyűlöletkeltők.
(Betyársereg)
