A Délhír portál interjúja László Balázzsal, az Erő és Elszántság egyik vezetőjével. Az Erő és Elszántság Vecsésen alakult júliusban, deklaráltan szélsőjobboldali eszmevilágot hirdetnek.
– Azt vallják, hogy keresik a liberális hegemónia antitézisét. Mit értsünk ez alatt? A magyar viszonyokra és közállapotra átültetett amerikai alt-right-szerűséget? Vagy?
– Az már nem kétséges, hogy a liberalizmus – amely fokozatosan befészkelte magát az európai közgondolkodásba – napjainkra egy olyan szintet ért el saját ideológiai turnéja során, amely most gyakorlatilag leselejtezi az európai életközösségek immunrendszerének utolsó szeletét is. A baloldal ebben az ideológiai hadműveletben irányzatainak többségével egységet kötött, a jobboldalon viszont kialakulóban van az eddigi és az új közötti különbség: az eddigi jobboldal alatt értem mindazon jobboldaliak típusát, akik csak névlegesen jobboldaliak, ténylegesen viszont működésük kifullad a baloldali retorikai elemek használatában és a baloldalhoz kötött politikai utánfutó szerepében. Az új jobboldal alatt pedig egy olyan ébredő erőt értek, amelynek különböző árnyalatai között egység van annak tekintetében, hogy az európai – és nyugati – hanyatlást kizárólag az önvédelem és az önrendelkezés akarásának felélesztésével lehet megfordítani. Így a problémák megállapításával kapcsolatban találunk közös pontokat mind az alt right, az identitáriusok és az új jobboldali irányzatok között. A konkrét szemléletbeli alapelemek viszont különbözőek, eltérő meglátások vannak a hanyatlás ellenszerével és az alternatív politika konkrétumaival kapcsolatban. Mi – akik a magyar új jobboldali gondolatkört építjük – abszolút elutasítjuk a politikai korrektség kényszerzubbonyát, a világnézeti megalkuvás minden formáját. Emellett viszont azt is hirdetjük, hogy az új jobboldalnak valóban új jobboldalt kell teremtenie, így nem nyúlunk vissza mintegy alapul egyetlenegy régmúltbéli politikai mozgalom mintájához sem. Teljesen új jobboldali mozgalmat, teljesen új jobboldali megközelítéseket alkalmazunk. Persze, olyan értékek mentén, amelyek mindenkor biztosították a civilizáció fennmaradását (etnikai öntudat, különbözőség és hierarchia, tekintélyelvűség, érdemelvűség, etc.).
– Új válaszokat ígérnek régi kérdésekre. Feleslegesnek tartják a meddő történelmi vitákat a jobboldalon, az előrelátást helyezik előtérbe. A magyar szélsőjobboldal egyes csoportjai együttműködnek szlovák és szerb radikális egyesületekkel. Hogyan tekintenek Önök erre?
– Kifejezetten örülünk neki, hogy szomszédaink körében is vannak olyan szélsőjobboldali szervezetek, amelyen túllépve a régmúlt sovinizmusán, képesek felismerni az egymásrautaltságot és a közös sors meglétét. Mi kifejezetten szándékozunk is összefogni mindazon európai baráti mozgalmakkal, akik túllépve a múlton a jövő felé tekintenek és egy jobboldali európai egység megteremtésén fáradoznak. Azon mozgalmakkal viszont, akik magyar véreink ellen merészelnek fellépni, természetesen nem fogunk baráti viszonyt ápolni. De Isten adja, hogy egyre többen lépjenek az európai összefogás útjára!
– Elsődlegesnek tartják a saját etnikai közösséget. Milyen alternatív választ tudnak Önök nyújtani pl. a Trianon-kérdéskörre? A lecsatolt nemzetrészek és területek milyen fontossággal bírnak az Erő és Elszántság Mozgalomban? A magyar politikum válaszai az ún. „rendszerváltástól” ismeretesek, meddőnek tűnnek a szélsőbaltól a szélsőjobbig.
– Trianon fájdalmas pontja nemzeti múltunkat, melyet még sokáig nem fogunk tudni feldolgozni. Én személy szerint annak vagyok viszont a híve, hogy a történelemben semmi sem történik kétszer ugyanúgy, ezért bármit egyazon formában újra létrehozni, csekély eséllyel rendelkező terv lenne. A szomorúság és a visszafele tekintés nem visz előre, így én erre azt mondom: ne a múltat akarjuk visszahozni, hanem „egy új történelmet kezdeményezzünk”, képviseljük egy új nemzeti nagyság akarását. Elcsatolt véreink természetesen éppúgy fontosak számunkra, ahogyan minden egyes öntudatos magyar ember. Együtt kell felismernünk az új jobboldal megteremtésének fontosságát, hogy felszámoljuk a megtörtséget és olyan erős egységet alakíthassunk ki, amellyel bizonyíthatjuk magyar élni akarásunkat.
Ugyanezen témánál maradva kiemelten fontos továbbá, hogy felismerjük a XXI. század hozta kihívásokat, az új nemzeti sorskérdéseket. Jelenleg minden európai életközösség a kipusztulás felé halad – még ha sokan liberális szemellenzőjük miatt képtelen is felismerni a valóságot – így erőink java részét ezen probléma megoldásának keresésére kell fordítanunk. A sérelmekről beszélni kell, de most felírták a nagybetűs könyvbe a leckét: vagy összefogunk akikkel csak lehet – hogy egyáltalán fennmaradjunk – vagy együtt bukunk alá a történelem homályában.
– Mely történelmi személyiségeket, gondolkodókat érzik közelinek az Önök eszmevilágához és miért?
– Alapelvünk, hogy a múlt felidézése helyett a jelen megoldásaira és a jövő biztosítására koncentrálunk. Természetesen, megannyi neves és dicső történelmi személyiségünket hoznám fel szívem szerint, de a történelmi vitatémák által szokványosan okozott megosztottságot nem engedhetjük meg sorainkban. Mi most a jelenről kell, hogy beszéljünk, máskülönben beleesünk abba a mély és ingoványos mederbe, melybe már sokan beleestek és elnémultak.
– Mi lenne a politikailag nem korrekt üzenete a délvidéki magyarság számára?
– Az, hogy magyar identitásunkat és kulturális értékeinket soha és semmilyen körülmények között ne engedjék elveszni. A tudatunkért és a gondolkodásunkért kizárólag mi vagyunk a felelősek, másnak nem áll módjában azt elvenni, csak ha hagyjuk neki. Ne hagyjuk, mert a következő évtizedek politikai és társadalmi viharaiból az kerül ki győztesen, aki gyökereit ismeri és a jövő biztosításáért mindenre képes. Szívből remélem, hogy az Erő és Elszántság zászlói Délvidéken is megjelennek majd és találkozhatunk majd minél több helybéli közösséggel.
delhir.info
