Lantos János, az Erő és Elszántság elnökségi tagja nyilatkozott az új jobboldal felépítésének munkájáról, napjaink politikai közéletéről a jövőbeli elképzeléseikről. Az interjút változtatás nélkül közöljük. Terjesszük, hogy minél többen megismerhessék az Erő és Elszántság gondolkodását és terveit.
Üdvözöllek, köszönöm, hogy időt szakítottál erre az interjúra. Elsőként azt szeretném megkérdezni, hogy mi volt az a fő ok, amiért úgy döntöttél, szerepet vállalsz az Erő és Elszántság vezetőségében? Elsősorban személyes vagy politikai motivációk vezettek erre a döntésre?
– Köszönöm a lehetőséget. A kérdésed egy eldöntendő kérdés, vagy egyik, vagy másik, de a válaszom mégis az; mindkettő. A politikával való foglalkozást azonban nem most kezdtem, de azt gondolom, igen, ha valaki társadalmi kérdésekkel kezd el foglalkozni, annak van egy visszavezethető oka, mégpedig a személyes motiváció. Az, hogy ez kinél mi, az már egy másik kérdés, én a magaméról tudok beszélni.
Az én felfogásom az, hogy – Szent Tamás nyomán – hogy a földi világban az a leginkább működőképes, amely minél jobban igazodik a természet rendjéhez, s magához az emberi természethez. Ez éppúgy igaz politikai szerveződésekre is, így természetesen ezzel a céllal vagyok itt, s vállalok szerepet az Erő és Elszántság elnökségében. És persze azért, mert úgy látom, e szervezet szellemisége összhangba hozható azzal a képpel, amit én gondolok a világról.
– Mi az az ideológiai vonal, amit az Erő és Elszántság képvisel? Ebből mit emelnél ki, ami által ezt a szervezetet magadhoz közelebb állónak érezted, mint a számos jobboldali szerveződés bármelyikét?
– Az Erő és Elszántság eszmeisége az új magyar jobboldaliság, másképpen fogalmazva a realista jobboldal. Azért realista, mert előző gondolatmenetemhez igazodva, a természet rendjéhez igazodik. Erre viszont joggal mondhatjuk, hogy új, mert azt kellett látnunk, Európa-szerte a jobboldal leginkább egyfajta másodlagos baloldalként funkcionál. Amit a baloldal 1968-ban követelt (pl. melegházasság), azt a mai jobboldal készségesen elismer, sőt egyes helyeken értéknek tekint. Mondhatjuk, csak néhány évtized lemaradásban vannak, kullognak az események után. No, de akkor mitől jobboldal?
Ezt mindenképpen elutasítjuk.
Ezt látva – lélektanilag ugyan érthető – születtek olyan reakciók is, amelyek a jobboldaliságot egy olyan terepre vezették vissza, amely ugyan biztonságos, csak éppen anakronisztikus. Tehát míg azt látjuk, hogy létezik egy szalonjobboldal, létezik/létezett egy olyan jobboldal, amelyik ezer szállal kötődik a XX. századhoz, s az akkori szemüvegen keresztül igyekszik nézni a ma eseményeit. Azt gondolom, az Erő és Elszántság új jobboldalisága pont abban áll, hogy e kettő között megtalálta az arany középutat. Nem vitatkozunk múltbéli dolgokon, de ebből nem következik az sem, hogy engednénk a neoliberálisok által kreált politikailag korrekt nyelvi kényszerzubbonynak.
– Jelenleg a magyar politikában nincs valódi jobboldali radikális párt. Tervezitek-e és ha igen, mikorra, hogy párttá alakultok?
– Valóban jól látod, nincs ilyen. Azonban abban a fázisban vagyunk, amikor felmérjük mozgalmi keretek között, mennyire életképes, s mekkora érdeklődés van az általunk megjelenített szellemiségre. Egyébként azt minden túlzás nélkül elmondhatom, az érdeklődés fokozott, a továbbiakat azonban a maga idejében.
– A képekről, beszámolókból, illetve az október 23-i rendezvényen megjelentek számából is látszik, hogy valóban nagy az érdeklődés. Véleményed szerint ez minek tudható be, illetve a másik kérdésem, hogy van-e valamilyen szelekciós szempont, hogy ki csatlakozhat hozzátok és ki nem?
– Meglátásom szerint ez éppen annak tudható be, amit előbb is említettél; nincs a magyar politikában olyan radikális jobboldali párt, amely a társadalomnak ezen szegletét képviselné. Márpedig a legóvatosabb becslések szerint is, ez a réteg legalább 8-10%-ra mérhető. Ez alsó hangon is több százezer embert jelent. Még egyszer, az érdeklődés valóban nagy, viszont legalább ekkora mértékű az egészséges szkepticizmus is. Ebbe a táborba újra lelket önteni, ha tetszik, újra mítoszt kell teremteni. Ezért van hatalmas felelősség a vállainkon, mert bár érezzük a bizalmat, ezzel a bizalommal semmiképpen sem akarunk visszaélni. A második kérdésedre nagyon egyszerű a válasz, minden olyan magyar identitású embert várunk sorainkba, aki azonosulni tud értékrendünkkel.
– Azért tettem fel a második kérdést, mert a médiában sokan „nácinak” minősítik a mozgalmatokat. Mi erről a véleményed? Van ennek alapja, vagy ez csak a „szokásos” nácizás, amit minden jobboldali szervezet megkap?
– Röviden, igen, ez a szokásos nácizás. Csupán az volna a kérdésem, hogy hol látnak ők nácit? Ma már nem érvényes politikai kategóriákkal dobálóznak, ami nagyjából annyit jelent; nincs egyetlen épkézláb érvünk sem ellenetek. Nem vagyunk nácik. Az, hogy például erős rassz- és etnikai öntudatról beszélünk, nem nácizmus. Ezek az irányultságok egy egészséges társadalomban mindig is megvoltak, sőt, igazság szerint ezek, még csak nem is kellene, hogy kifejezett politikai jelleget kapjanak. Hiszen az emberi természettel adva van, és ugye azt belátjuk, hogy az emberi természet előbb született, mint a nácizmus?
– Igen, természetesen előbb. De ha ez ennyire magától értetődő, akkor miért szükséges erről mégis beszélni?
– Igen, számunkra természetes. De mint a mellékelt példa mutatja, mégsem annyira egyértelmű mindenkinek – többek között az egyhangúan nácizók számára. Egy állítás igazságát azonban sohasem az befolyásolta, hogy sokaknak vagy keveseknek egyértelmű, avagy nem az. Ettől eltekintve viszont azért fontos beszélni róla, mert minden kezdeményezés ott kezdődik, hogy definiálja saját magát, mi sem teszünk ekkor másképpen; csupán meghatározzuk önmagukat, magyarok és európaik vagyunk. Vajon ez ki számára sértő?
– Nyilván vannak, akik számára az, rájuk is vonatkozik a következő kérdésem. Mi a véleményed a hazai balliberális oldalról? Átlagembernek már követni is nehéz a sok mozgalmat, pártocskát. Van-e köztük olyan, akiket veszélyesnek tartasz?
– A hazai balliberális oldalról a véleményem az, hogy a hazai jelző igen erős túlzás. Annyiban állja meg csak a helyét, mint nemzetközi körök magyarországi letéteményesei. Nyilván nem állíthatom, az összes baloldali vagy liberális párt tagját ez vezérelné, vagy akár tényszerűen tudna erről, mert a belsőről csak az Isteni Bíró ítélhet, de mindenesetre az tény, akármelyik ilyen pártot is vesszük górcső alá, azt látjuk, idegek érdekeket szolgálnak. Veszélyességüket ezért nem önmagában a létezésük adja, hiszen azt látom, a magyar társadalomban nemigen van meg az igény az úgynevezett “baloldali fordulatra”, de mivel igen komoly nemzetközi erők állnak mögöttük, nem szabad alábecsülnünk őket. És nem is tesszük.
– Ugyanakkor a másik oldalról meg gondolhatja bárki, hogy hát a Jobbik is így kezdte, nagy szavakkal, kemény mondatokkal, aztán mi lett belőle… A hazai radikális jobboldal már rengeteget csalódott. Milyen garanciát tudsz mondani arra, hogy az Erő és Elszántságban nem fognak csalódni?
– A kérdésed teljesen indokolt, s őszintén örülök, hogy feltetted. Viszont én azt gondolom, valamelyest sántít a párhuzam, miszerint ugyanígy indult volna a Jobbik is. Két fő okból. Először is, a Jobbiknál a kezdeti időkben sem láttunk koherens világnézeti megalapozottságot. Másodszor pedig, hogy így fogalmazzak, a semmiből tűntek fel. Nos, az Erő és Elszántságnál egyik sem áll fent. A szellemi alapvetéseink ismertek, és ezek betartására úgy gondolom, kellő garanciát nyújtanak azok a vezető személyiségek, akik nem a semmiből jöttek, hanem hosszú és küzdelmes éveket tudhatnak a hátuk mögött a radikális jobboldalon.
És végezetül nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, arra a kérdésre, mi most a Jobbik helyét kívánjuk-e átvenni, csak részben igen a válasz. Annyiban igen, hogy azt az űrt be akarjuk tölteni, amit maga után hagyott, de nem kívánunk visszatérni klasszikus formájában a korábbi Jobbik által képviselt nemzeti radikalizmushoz sem. Vannak ugyan nézetbeli megfeleltethetőségek, de mi ennél jóval többet akarunk. Európa és benne hazánk paradigmaváltás előtt áll. Ebből csak egy új korszellem billentheti ki, mely meggyőződésünk szerint az új jobboldali gondolatkör, ami a realitás talaján nyugszik.
– Köszönöm szépen a válaszaidat. Végezetül, mit üzennél az olvasóknak, hogyan tudnak hozzátok csatlakozni, illetve hol lehet veletek legközelebb személyesen találkozni?
Számos helyen találkozhattok velünk, figyeljétek honlapunkat, igyekszünk minél több városba eljutni és lakossági fórumot tartani, egyébként pedig a honlap “jelentkezés” menüpontja alatt tudtok nekünk írni. Aki érez magában kedvet ahhoz, hogy felépítse velünk az új jobboldalt, ne késlekedjen.
